HétköznaPI CSAlódások, The Exploited...

...avagy a Rockmaraton második napja.

Lent voltunk egész héten a Rockmaratonon, de inkább csak ezt a napot emelném ki. Nyílván így jobban megérte a fesztivál, mint, ha csak erre a szerdai napra utaznánk le.Egyrészt olcsóbban jöttünk ki, másrészt minden nap volt egy olyan banda, amit legalább megnéztünk (Heaven Shall Burn, Walls of Jericho, Mayhem stb.).

Már visszatérő vendégként köszönthetjük az Exploitedet kis hazánkban, én is most láttam már harmadjára őket.Ez a nap volt a fesztivál punk napjának kinevezve (természetesen voltak más bandák is, de a Nagyszínpad az a tarajosoké volt).Mivel délután ötig, semmi nem lehet csinálni ezen a fesztiválon, így már epekedve vártuk, hogy nyisson a Planet Noir sátor. Az első fellépő az Utolsó Alkalom nevű zenekar volt. Maradandó élményt nem tudtak nyújtani, talán most láttam őket harmadjára (elsőként valamelyik Free Festen, utána meg a Tősfeszten, ha jól emlékezem).Itt még alig lézengtek az arcok, egy-két tablettás boros punkot már lehetett látni, de azért mindenkin látszott, hogy Wattiekat várják már.A 193.Cellának nem úgy sikerült, ahogy kellett volna… legalábbis részemről.
Ahhoz képest, hogy születésnap (15) és búcsú koncert is volt egyben, sajnos kurva szar volt az egész. Megérdemeltek volna nagyobb figyelmet, és inkább egy klub bulin elbúcsúzni és ünnepelni, állítom a hangzás is jobb lett volna. Azért jó volt énekelni a Fokozzuk a káoszt, Alternativest és a többi dalt is. Régen nagyon szerettem a bandát, ha lenne kazetta lejátszóm, a mai napig hallgatnám, a Valamit tenni kell! És a Mit akarsz kazikat.(Másrészt tényleg jó lenne beszerezni egy kazilejátszót, mert van rengeteg kazettám:-)).
A Nagyszínpadhoz átvonulva csak belenéztünk az Al and the Black Catsbe (ők az Exploited előzenekara a turnén). Rockabilly-t toltak a srácok, amit én annyira nem szeretek, inkább célba vettük a Radó pincészet standját, és ittuk a remek frönyéket.Aki ezt kihagyta az vessen magára, olcsóbb volt, mint a fesztivál kocsmája, és itt minőségi bort szolgáltak fel, nem tablettás szituációt:-).Örök hála nekik!

Folyamatosan ittuk a frönyéket, nyilván a hangulat is kezdett a tetőfokára hágni. A nagyszínpadon már az Alvin és a Mókusok zenélt, mi pedig sorba álltuk az Exploited dedikálásnál. Emlékszem a pesti Total Chaos koncerten, egy punk(?) Srác, azt mondta miközben a turné plakátot irattam alá, hogy a dedikálás nem punk! Hát bassza meg, akkor sokan nem vagyunk punkok:-).Közös fotó, aláírások és vissza a Radó pincészethez. Következett a 20 éves Hétköznapi Csalódások. Az elején bementem a fotósárokba egy-két képet ellőni, utána visszatértem a többiekhez és végig ugráltuk, énekeltük a koncertet.A legnagyobb Picsa slágerek hangzottak el, végig teljesen jó hangulatban.

Ostoba, Vonatlesők, Tiszta Weimar, Ébresztő, Commandante, Szélsődal, és még sorolhatnám. A hangosítás hibátlan volt (nem úgy, mint a Planet Noir sátorba, ami frenetikusan okádás volt), a közönségre sem lehet panasz. Boldog Születésnapot Picsa!Itt megjegyezném, hogy novemberben lesz a hivatalos születésnapi koncert!
Rövid átszerelés után (legalább is nekem rövidnek tűnt), a színpadon 2 év után újra Magyarországon a The Exploited!Anno még 2005-ben mikor volt az a kis incidens a pesti klub bulin, azt hittem, hogy többet nem jönnek el hozzánk, annak ellenére, ha jól emlékezem, ugyanabban az évben visszatértek a Szigetre is. Ami elsőnek feltűnt, hogy a közönség itt vagy halott, vagy ott se volt lélekben, ugyanis elég hulla volt a buli a tömegben. Az Alternative az egyik kedvenc ploited számom, amire be is mentem egészen előre, végigüvöltöttem, aztán kb. beszélgettem bent egy ismerősömmel :D

Elég para volt, hogy ez egy punk koncert és lófasz mozgás van. Igazából rutin koncert volt ez a javából, meglátszik az a 30 év:-).A számokról is ejtenék pár szót. A már fent említett Alternative, aztán Dogs of war, Let’s start a war, Dead cities, Noize annoys, Troops of tomorrow, Never Sell Out, Cop Cars, Beat the Bastards stb.A koncert vége felé érkeztünk, amikor Wullie a dobos átvette a mikrofont és felinvitálta az embereket a színpadra. Rögtön mászni is kezdtek, át a kordonon, a biztonsági őrök és a technikai személyzet pedig a nem tetszését nyilvánította. Egy „sorry” elhagyta a száját Wullie-nak, de a szerencsésebbek feljutottak. Persze, hogy az elmaradhatatlan Sex and violence következett. Gyorsabb és furább verzióban, mint az eredeti, de nem kellett sokáig hallgatni(szerencsére), mert Wattie visszajött, az embereket  letessékelték, és jött az eredeti verzió! Ha jól emlékszem, még ezután kaptunk két számot és vége volt.
A közönségben volt egy-két oda nem illő arc, de nem befolyásolták a hangulatot. Jó volt újra látni a bandát (akárki akármit mond). A Galériában és a Videóknál még több anyagot találhattok!
Punks not dead!

Csiga