Július közepe, 48000 fok, mi más lenne, mint Hegyalja Fesztivál? Igaz, az idei nekünk csak egy napra szólt, péntekre. Konkrétan ez volt a mi napunk! Motörhead, Meshuggah és a magyar barátaink. Kell ennél több?
Reggel fél 9-es indulás, ¾  3-kor érkezés Tokajra. A karszalag és pass felvétel gyorsabban haladt, mint tavaly, szerencsére volt napernyő is, így nem főtt a fejünk… annyira…
Első ránézésre valami furcsa volt a fesztiválon, de aztán rájöttünk, hogy át van rendezve az egész. Sőt, a kempingek egy része le is volt zárva a mocsár miatt. Mindenhol bűz volt sajnos, de annyira nem foglalkoztunk vele. Vagy a kibaszott meleg vagy a bűz. Ne legyünk telhetetlenek: D

Kis séta után elfoglaltuk a helyünket a Jim Beam sátorba, ami a metal zene híveinek nyújtott feledhetetlen élményeket. Az első banda, amit már hallottunk (még csak hallottunk, nem láttuk), az a Stiff Bastard volt. Jó kis tukó zene, de sajnos még a halálomon voltam, így nem néztem meg őket.
Szép sorban jöttek a többiek is utánuk. Cadaveres, Neck Sprain, Watch My Dying. Itt megállnék egy pillanatra. Gaobr-ék egyik legjobb koncertjén vehettem részt szerintem. Ez vagy betudható annak, hogy a Meshuggah is fellépett utánuk, vagy csak nagyon nagyon jó formában voltak. Igazából leszarom, hogy mi volt az ok. De egy 10/10-es Wmd koncert volt!

Magyar matek után jött az Ektomorf. Habár azt nyilatkozták a tavalyi „balhé” után, hogy egy ideig nem játszanak itthon, ahhoz képest itt vannak:).
Mindenesetre én örültem neki, régi kedvenc. Látszott rajtuk, hogy rutinból nyomják le a koncertet, de ez engem, cseppet sem zavart. Szórakozni mentem, nem ugatni utána: D.
Volt Outcast, I choke, Nem engedem, Testvérdal(!), meg a végén az elbaszott akusztikus Who can i trust, és a Rusty Cage (Johnny Cash-Cover). Aki nem volt ott annak elárulom, hogy azért volt elbaszott, mert valami technikai gebasz miatt, nem lehetett kihangosítani Zotya akusztikus gitárját, és így nagyon laposra sikerült a vége. A tömeg őrjöngött, ha kellett ugrált, ha kellett énekelt. Jó hangulatú koncert volt. A magyar dalokért pedig kibaszott nagy respect!!
A Velvet Stabot ki kellett hagynunk, úgyanis Littlehoczky das-sal meginterjúvoltuk a Neck Sprain zenekart, amit láthattok videó formában itt, vagy az interjúk menüpontnál.

Aztán át a Nagyszínpadhoz Motörheadre. Végre láthattam Lemmy papáékat is, igaz rövid időre, de akkor is. Pár szám után visszaindultam a Jim Beam sátorhoz, hogy az épp búcsú koncertjeit nyomó Bridge To Solace koncertet megnézzem. Sajnos, nem jött össze, mivel valami ok folytán elmaradt. Kárpótolt, hogy a Meshuggah viszont már pakol és hangol közben;).
Juhhuuuu! Erre vártam már mióta! Ők egyébként tuti nem emberek! Ember ilyet nem tud! Zseniális agyszaggató és idegőrlő zene. A Lethargica részletével kezdődő koncert maga volt a tökély!
Lehetne írni itt oldalakat, inkább beszúrom a setlistet, az mindent elárul!
00-Intro (Lethargica 2:18-tól kezdődő része)
01-Rational Gaze
02-Bleed
03-Electric Red
04-Pravus
05-Stengah
06-Combustion
07-Lethargica
08-Sane
09-Straws Pulled At Random
ráadás:
10-Future Breed Machine

Ehhez mind tartozik a tökéletes hangzás, és a közönség őrlése. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint amikor először láttam a bandát. Meshuggah után, átnéztünk a Krisna sátorhoz, ahol már csak azt láttuk, hogy a Tisztán a Cél Felé pakol lefelé…:(
Még egy kicsit sétáltunk, etettük a szúnyogokat, majd kocsiba pattantunk és irány Budapest. Ismét egy évet kell várni Hegyaljáig, remélem jövőre olyan program lesz, hogy lemehetünk egy hétre ismét!Képek és videók a megszokott helyen!
A fuvarért ezer köszi Ákibákibának! Köszi, Hegyalja crew!


Csiga