Bemutatnátok röviden a zenekart, ki milyen hangszeren játszik, mikor kezdtetek el együtt zenélni?

Máté: A zenekar 2005-ben alakult meg, az alapító tagok közül ketten vannak még a zenekarban, Marci gitározik, akkor még énekelt is, Szabolcs pedig basszusgitáron játszik. Én 2006 óta gitározok a zenekarban, Gergő 2007-ben jött énekelni, tavaly óta már billentyűzik is. Több dobos-csere után 2008 nyarán találtunk Dávidra, ő az egyetlen a zenekarban aki nem építésznek tanul. Legfrissebb tagunk Gyöngyi, ő 2009 januárja óta csellózik nálunk.

Hogyan látjátok az általatok is képviselt műfaj helyzetét ma Magyarországon?

Gergő: Ez egy friss műfaj itthon, kevesen ismerik, talán nehezebben befogadható, mert túlnyomórészt instrumentális, terjedése inkább az internetre korlátozódik, mivel a számok hosszúsága miatt a rádiók nem játsszák. Ahogy én látom, egyre több az érdeklődő mind hazánkban, mind külföldön, és nagy élmény olyan hallgatókkal találkozni, akik becsülik a zenét, érdeklődnek a kísérletezés, az új iránt. Nem tudni mi lesz a műfajból itthon, de azért vannak bíztató jelek, remélhetőleg minél többen felfedezik maguknak.

A debütáló lemezetek tavaly jelent meg „Mit nekem” címmel. Milyen a lemez fogadtatása? Milyenek a visszajelzések?

Dávid: Nagy többségben pozitívak, aminek roppantmód örvendünk. Megtérült a befektetett energia. A stílus közízléstől való távolsága miatt persze akkora robbanást nem csinált a lemez, de a zenei szakmából is kaptunk néhány nagyon jó visszajelzést, illetve ezek mellett sok segítséget, fellépési lehetőségeket egyre jobb helyeken.

A különböző internetes oldalakon járva tapasztaltam, hogy rengeteg külföldi rajongótok is van. Milyen visszajelzéseket kaptatok külföldről a zenétekkel, illetve a debütáló lemezzel kapcsolatban?

Máté: Mivel nem áll mögöttünk kiadó, a fő terjesztési lehetőségünk az internet, az album ingyenesen letölthető, igyekeztünk minél több emberhez eljuttatni, szerencsére több post-rockkal foglalkozó blog is felkapta a lemezt. Eddig úgy tűnik, hogy többen hallgatnak minket külföldön, mint Magyarországon, kint még nyitottabbak erre a zenére, mint itthon. Sokaknak kifejezetten tetszik, hogy a szöveg nem angolul, hanem számukra valami teljesen ismeretlen nyelven van. A világ minden tájáról vannak már hallgatóink, nemrég Mexikóba hívtak minket játszani az ottani rajongók, persze ez egyáltalán nem reális dolog.

Mesélnétek egy kicsit a zenei hatásokról? Mi volt a legmeghatározóbb a zenekar életében?

Máté:A Képzelt Város zenéje a megalakulástól kezdve folyamatosan változik, az elején még egy tipikus magyar alter zenekar volt, pár éve kezdtünk el Marcival sok post-rockot hallgatni, aztán a zenénk is elkezdett ebbe az irányba haladni. A legnagyobb hatás mégis talán a cselló hangjának megjelenése volt a zenénkben, akkor állt össze egésszé.

Nemrég az Our Ceasing Voice nevű zenekarral léptetek fel a Dürer Kertben, Budapesten, illetve Bécsben is. Hogyan találtatok egymásra az osztrák zenekarral? Hogy sikerültek a fenti koncertek?

Máté: Még nyáron kezdtem el levelezni a basszusgitárosukkal, vagyis ő velem, mert látta, hogy hallgatom a zenéjüket és ajánlott még sok hasonló jót. A zenélés mellett ők csinálják  a PostrockCommunity blogot is, ahová ami lemezünk is felkerült mikor megjelent. Aztán decemberben láttam, hogy turnét szerveznek és elhívtam őket Pestre, találtunk még egy bécsi zenekart és mind a három zenekar játszott itthon is és Bécsben is, a további szervezést ezúttal is köszönjük Milánnak a Bálványvér Bookingból. Nagy élmény volt az a két nap, jól sikerültek a koncertek és a bécsi volt az első külföldi fellépésünk.

Megosztanátok néhány kedves élményt a zenekar életéből?

Gergő: Én személy szerint nagyon élveztem a tavalyi balatoni tábort, a közös sörözéseket, közös vacsorát, a vidéki koncertekre utazást, a márciusi bécsi bulit.

Végezetül, hol láthatunk titeket a közeljövőben, illetve a nyári szezonban élőben?

Máté: Következő koncertünk május 14-én lesz a Mappa Clubban a Marionette ID-vel, a nyár még eléggé képlékeny, de őszre már szerveződik egy hét-nyolc állomásos kisebb európai turnénk.
Köszönjük az interjút!

Röpcsi

Képek: Myspace Danyi Balázs