- Black Out újra Kowával! –

Ha belegondolok, hogy mit nem csináltam az elmúlt három évben, akkor mindenképpen szerepelne a felsorolásban, az, hogy nem voltam Black Out koncerten. Az utóbbi hónapokban azonban már sejteni lehetett, hogy a Black Out ismét Kowalskyval fog fellépni, így aztán egyértelmű, hogy ezt a felállást három év után újra, nem lehet kihagyni. Sejtettem is, hogy ezzel sokan mások is így vannak, a teltház tehát garantált volt szombat estére. Annál is inkább, mert már háromnegyed nyolckor legalább harminc ember várt a beeresztésre a Wigwam előtt.

A dunaújvárosi Ördögárok nevű zenekar lépett először színpadra, tíz óra magasságában. Már ők teltház előtt játszhattak, alig lehetett megmozdulni. Ami a zenét illeti, igazi rock and roll muzsika, magyar szövegekkel. A Black Out körülbelül fél tizenkettőkor kezdte el majd kétórás műsorát. A türelmetlen közönség már a főzenekarra éhesen tombolt a színpad előtt. Kowalskyék a Ne hidd el című számmal nyitottak. Kissé persze kellemetlen volt, hogy az következő két szám alatt a női mosdónál kellett sorban állnom, de azért így is élmény volt a Levél és Kereszt és az Élek még :). A koncert első felében egyébként a korai szerzeményeket hallhattunk inkább. A következő kihívás a barátaim megtalálása volt a koncertterem kellős közepén, és közben lement a Gyönyörű Zombi és az Álmok is.

Mire megtaláltam őket már a Régi dal szólt. Persze volt V.V.V. Kert, A kép, Maya is elmaradhatatlan egy ilyen visszatérő koncert esetében. Ha pedig Black Out, akkor Legyen! és a koncert felénél a Tejfehér csend mintegy átvezetésképpen az este második felére. A Kowalsky nélküli időszak alatt csak reméltem, hogy lesz Még Egyszer, Black Out vele, és úgy ahogy régen. A hangosítással akadt ugyan némi, kivülről aprónak tűnő, probléma, de a koncertélményt nem igazán zavarta meg. Az már inkább, hogy a sör beszerzése közben, ami nem kis időbe telt, lemaradtam majdnem a Ma… című mindenki által ismert egyik legnagyobb slágerről. Következett a Szabadlábon, és egyáltalán nem voltak Néma ajkak a közönség soraiban, mindenki együtt énekelt a zenekarral. Se a közönség, se a zenekar nem látszott fáradni Az Ami vagy, a Tetovált sorszám és a Ragadozó szolgált a Radioaktív lemez idézéseképpen, és hogy ne felejtsük el, honnan indult az egész, kaptunk egy Fekete kéket is. Az elmaradhatatlan A Körúton után mindenki elégedett lehetett az estével. A ráadásban mi kaptunk még két számot, Kowa pedig kapott egy díjat, mégpedig az év énekese díját, amit a három nappal korábban lezajlott Arany Nyíl díjátadó gálán nem tudott személyesen átvenni, így itt kerítettek sort a díj átadására.
Elmondhatatlan élmény volt újra a régi felállásban látni és hallani a zenekart. A koncert hosszával és színvonalával is mindenki elégedett lehetett. A zenekar életének minden egyes korszakát sikerült néhány dallal felidézni.

Köszönjük az élményt!

A koncerten készült néhány képet, továbbá videókat a megszokott helyen találjátok az oldalon.

Repcsi – 2010. március 28.