Ha Apey and the Pea akkor nekem ott kell lennem. Ez fix! Ha Apey and the Pea, akkor a Concertphotos.hu-nak is ott kell lennie. Ez is fix! Legfőképpen akkor, ha már túl vagyunk egy nem nyilvános hangos koncerten, és néhány akusztikus fellépésen. Többen megkérdezték tőlem a héten, hogy nem unom még, mindig ott vagyok; persze felháborodva közöltem, hogy NEM, hiszen nem lehet megunni. Persze kell hozzá a rajongás és az ilyesféle zene iránti elfogultság is. A másik oldala a dolognak, hogyha az ember megkedvel egy zenekart, nemcsak azért megy el egy koncertre, hogy meghallgassa őket élőben, hanem azért is mert kíváncsi, hogy milyen reakciókat vált ki más emberekből, milyen a fogadtatás. Harmadrészt egy koncert mindig tartogat meglepetéseket.
A Mappa Club adottságait szerintem senkinek sem kell részletezni. Kicsi, hangulatos, de a hangzás közel sem mindig tökéletes. Az elsőként színpadra lépő zenekar a HunFoo (a fél Betterfly zenekar tulajdonképpen), Foo Fighters Tribute, közepesen jól tálalva. Természetesen nem hiányoztak a legismertebb Foo Fighters nóták – Everlong, My Hero, Best of You, stb. – és azért elég sokan álltak a színpad előtt. A lényeg, hogy úgy tűnik erre is van igény. Mindenesetre én maradtam a sörnél és csendes megfigyelőként pásztáztam a helyet, mindaddig míg Apey meg nem tisztelte asztaltársaságunkat:-).
A „kinek volt a legnagyobb közönsége? versenyt” péntek este mindenképpen a Room of the Mad Robots nevű formáció nyerte,akiknek a lemezbemutató koncertjükön vehettünk részt. A Pantera feldolgozásokat is előadó zenekarnak nem is olyan rég jelent meg első nagylemeze, Mechanical Sound Empire címmel. A lemezen található számok között került elő néhány feldolgozás, így aztán nem véletlen, hogy Apey is a színpadon találta magát… A Room of the Mad Robots saját szerzeményei egyébként megkapóak, és dacára a Mappa Club adottságainak, nem is szóltak olyan rosszul. A néhol spanyol szövegbetétekkel operáló zene azért rendesen lezúzza az ember fejét. Változatos, és húzós gitárbetétek, helyenként downos, toolos hatásokkal.
Meglehetősen késő volt, amikor az este főzenekara az Apey and the Pea végre színpadra lépett. Az, hogy eleve elhúzódott a kezdés az első zenekarnál, nem tett jót Apeyéknak… eléggé megfogyatkoztak az emberek. De csak annyit erről, hogy mindenki magára vessen, ha nem nézi meg őket! Hangos koncert, debütálás. Ha megnézzük kikből áll a zenekar, akkor már az egy garancia. Na, ezt azoknak üzenem, akik elhúztak a mappából a Mad Robots után. Azoknak pedig, akik ismerik már a zenekart izgalmas lehetett végre nem akusztikus szerelésben is meghallgatni a dalokat. M.A.D., Either Way, Dopesick’, Bullet the red piker, Alice in Chain – Them bones. A legújabb szerzemény a 80% Fucking Pure, és a végére ráadásként a Better. Nem tudom igazán megmondani mi lehetett a baj. Az, hogy eleve későn kezdtek, vagy, hogy péntek este volt. Akadtak problémák a mikrofonnal, hangosítással. Visszatérve arra, amit a legelején írtam, azért volt csalódás nekem ez az este, mert úgy tűnik, hogy az emberek nem tudják értékelni azt, ami igazán jó, ami igazán belülről jön. Legközelebb tessék többen eljönni!!!!!!

Képek hamarosan a galériában!
Repcsi – 2010. február 26.
Addig egy videó: