- A38 - 2010. 01.22. –

Péntek este az A38-on jártunk. A fellépő zenekarok nem képviselik ugyanazt a stílust, sőt… úgyhogy egy izgalmas estének néztünk elébe.


Elsőként a Plastic Bitch lépett színpadra. A banda 2000-ben alakult, a jelenlegi felállásban (Géczi Richárd – ének, Gályász Róbert – gitár, Kovács László – basszusgitár, Rácz Tibor - dob) 2007 óta koncerteznek. A modern rock contra new wave kap a zenéjükben még egy kicsi pop beütést is. Első nagylemezük „Shallow Decay” címmel már beszerezhető. Sajnos mostanában elég rossz formában vagyok, ami az „érjünkodaidőbenegykoncertre” dolgot illeti, így aztán sajnos csak az utolsó számot sikerült elcsípnem. Mindenesetre ekkor még nem sokan lézengtek a színpad környékén.

Következett a Shell Beach (Totik Zoltán – ének, Ivánfi Dániel – dob, Somló Pál – gitár, Mohácsi Mátyás – basszusgitár, Sági Viktor - gitár). Kezdésként egy hömpölygő dallamokkal teli, ambient hatásokkal kombinált számot játszottak el. Elkezdtek érkezni közben az emberek is, szépen lassan, úgy ahogy megtelt a hajó belseje. A lágy kezdés után tovább válogattak az „Acronycal” (kicsit utánanéztem és a lemez címe a nappal szemben elhelyezkedő, és így kedvező megfigyelési helyzetben álló égitestek csillagászatban használatos meghatározása) lemezről, felgyorsítva a tempót.
Bevallom én a majd egy órás koncert alatt már kicsit türelmetlenkedtem. Mert ugye jó ez a Shell Beach, annak, aki szereti. Kellemes zene, de valahogy bennem soha nem hagyott mély nyomokat. Mindemellett a lírai jellegű szerzeményeik nagyon szépek, gondolok itt a Sirens, vagy a Seasons for your grace címűekre.

És…, hogy meglegyen a kellő hő, az Óriás (Egyedi Péter – ének, gitár, Örményi Ákos – basszusgitár, Nagy Dávid - dob) előtt már tele volt a koncertterem. És ha a szívnyitó nem is, de a sörnyitó biztos, hogy működött. Végre Óriás Jön!, és gyorsan el is helyezkedtem a legelső sorban, ahogy illik. Ha esetleg valakinek be kellene mutatni a zenekart, akkor tessék, 2005 vége óta létezik az Óriás, dobos fronton 2007 óta stabilizálódott a helyzet. A zenekar szülőatyja, Egyedi Péter, az Isten Háta Mögött basszusgitárosa, egyébként korábban az Amber Smith és az Annabarbi nevű formációkat erősítve, és azok után álmodta meg az Óriást. Nagyon jól tette! 2007-ben szerzői kiadásban megjelent egy öt dalt tartalmazó lemez, majd ezt követte a 11 tételt tartalmazó „Jön.” címet viselő nagylemez, szintén szerzői kiadásban, 2008-ban, nem mellesleg Horváth Attila hangmérnök segítségével vették fel. A zenekar idén őszre ígéri a következő nagylemezt, plussz más egyéb meglepetéseket….! Mindenképpen említésre méltó egyébként, hogy a zenekar basszusgitárosa, Ákos, diplomás festőművész! No de a koncert, ugye füstgép, mindenki együtt énekli a dalokat, tele a hajó, sör a kézben, mi kell még? Az a Kellő Hő, Ólompehely, Szívnyitó? Vagy esetleg Ollózó, Fát dönteni? Hmm, de a négy új szám is kellemes volt, igaz a számok címe még nem végleges. A legvégén a Szájon át, kellett az is nagyon nagyon. Köszönjük, ÓÓÓÓÓRRRIÁÁÁSSSI volt ?, imádtam!!!

Mindezek után jött mégis az, amire a leginkább kíváncsi voltam, egy viszonylag újabb formáció, a péntek este utolsó szereplője a Grand Mexican Warlock. A magyar rockzenei élet különböző zenekarainak egyes tagjaiból álló, egyébként hat tagot számláló zenekar ötlete a gitáros és vokálokért felelős, Szabó László (ex-Idoru, korábban a Blind Myself dobosaként ismerhettük) fejéből pattant ki. Az énekesi poszton Bodóczy Zoltán (My Small Community), a doboknál Somló Dániel (Esclin Syndo), a basszusgitár a Shell Beachből ismerős Mohácsi Mátyás kezében, a billentyűknél Hegyi Áron (Jazzékiel), valamint a másik gitáros Reich Tamás, akit a Subscribe csapatából ismerhetünk (ennek megfelelően az egész Subscribe tiszteletét tette a hajón). Namármost az összetétel sem egyszerű, nem várhatunk mást a zenétől sem. Aki kedveli ezt az igazán sajátos, elszállós, pszichedelikus rockzenét, annak nem kellett csalódnia.

A banda első koncertjére 2009 decemberében került sor, így aztán éppen itt volt az ideje az újabb színpadra lépésnek. Szabó László majd tíz év alatt összegyűlt ötleteit megvalósítani hivatott zenekar a myspace oldalról ismert The Soaker című dallal nyitottak. A boszorkánymesterek hitvallása a korlátok nélküli zenélés azoknak, akik mindenféle előítélet nélkül képesek befogadni az újdonságokat, egyértelmű üzenet azoknak akik, mindent be akarnak skatulyázni, rendszerezni. Tulajdonképpen kellett is már egy ilyen zenekar idehaza! A kicsit furcsa mozgású énekes hangja kiválóan passzol ehhez a zenéhez. Megmondom őszintén engem már akkor megfogott, amikor először meghallgattam a két demó számot. A koncert során elhangzott egyébként a másik is Serpentine címmel. Játszottak még sok másik számot is fogalmam sincs mi a címük, de egytől-egyig nagyon tetszettek. Kurvára bejön ez a zene, nagyon remélem, hogy sokan ugyanígy vannak vele!!! Ja, és nem elfelejtendő tény, hogy 2010 tavaszára várható a debütáló lemez. Addig is reméljük, hogy a jövőbelátó boszorkánymesterkedés meghozza a várt eredményt, és mi egy igazi különleges zenei kotyvalékkal lehetünk gazdagabbak, ami méltón megállja a helyét ma Magyarországon.

Repcsi – 2010. január 24.