Gyémánt Krisztiánt a hazai underground, extreme metal egyik ismert arcát zaklattam pár kérdésemmel.

Mikor ismerkedtél meg a metal zenével? És mikor jött az extremebb vonal?

Talán 9-10 éves lehettem, kaptam valakitől egy Helloween kazettát, nagyot tetszett, utána elkezdtem keresgélni az ilyen fajta muzsikákat, szerencsére volt a környezetemben egy-két metal arc, így viszonylag könnyen ment;) Aztán hozzájutottam keményebb zenekarokhoz, mint a Sodom, Kreator, stb, lemezeihez, de el sem tudtam képzelni, hogy ezeknél van durvább muzsika, egészen addig, amíg meg nem szereztem a Napalm Death Scum lemezét. Na attól seggre ültem, iszonyat sebesség, rengeteg nagyon rövid nóta, emlékszem a kérdeztem a sráctól amikor kaptam tőle, hogy mire hasonlít, erre az volt a válasz, hogy olyasmi mint a Kreator, utólag is, és akkor is mikor meghallgattam, jókat röhögtem ezen;), szóval ez beindította az érdeklődésemet, onnantól csak a szélsőséges zenéket kerestem. Később a suliban kaptam meg a Cannibal Corpse Eaten Back to Life lemezét, persze a borító volt ami először megfogott, de az igazi kiakadás a Butchered at Birth lemeznél volt, na az a brutalitás jött be a legjobban, mai napig rendszeresen hallgatom. Aztán jött a Deicide, az újabb lázadás, istenkáromló szövegek, ezekre persze fogékony voltam, volt akinek az Ossián volt a lázadás akkoriban, de ez sokkal megbotránkoztatóbb volt mindennél, egyik lemezen ömlenek a belek, a másikon a Sátánt éltetik, nem kellett ennél több;) . Aztán ez jó pár évig ment, közben megismerkedtem a Black Metal-al ami szintén magával ragadott, és olyan 15-16 évesen kicsit változtak a dolgok, elkezdtem rámenni a hangulatokra, nem csak a túrás érdekelt, hanem hogy legyen hangulata a zenének, ezért elkezdtek bejönni a lágyabb, és nem feltétlenül metal zenék is. Nyitottabb lettem az elektronikus muzsikára is, úgyhogy mára elég széles az érdeklődésem, de az örök szerelem mindig is az extrémebb műfaj lesz;)

Te, mint zenész, hogy látod a mai fellépési lehetőségeket? Egyszerűbb vagy bonyolultabb,mint régebben?

Mindenképpen jobb a helyzet, mint régen, akkoriban volt nekünk egy Fekete Lyuk meg egy Viking klub, ahol normálisabb körülmények közt lehetett fellépni, persze voltak helyek, de ott a feltételek lehettek gázosak, vagy nem nagyon szerették a hörgős bandákat;) Az akkori zenekarommal leginkább a Lyukban játszottunk, mert a legtöbb durva bulit oda szervezték, rengeteg jó bandát láttam ott, akik mára sajnos eltűntek, meg sok véresszájú Black/Death harcos is köddé vált az évek során, ezek mondjuk annak is betudhatóak hogy ugye a Fekete Lyukat és a Viking klubbot is bezárták, ez nagyon odabaszott az Udergroundnak, persze ha már ismertebb volt a zenekar, lehetett játszani az E-klubban meg a  Riff-Röff-ben, volt is sok emlékezetes party ezeken a helyeken, de ugye mindennek vége lesz egyszer, a Riff-Röff bezárt, az E-klubban meg beszüntették a Rock/Metal bulikat. Mára sokat javult a helyzet, vannak fasza klubok, jó felszereltséggel, nem mondom, hogy a Death/Black/Grind/Gore bandák elvannak kényeztetve, de akadnak lehetőségek, hogy mi is betudjunk mutatkozni egy-egy bulin.

Mi a véleményed klubok bezárásáról illetve a mai magyar „klubélet”-ről?

Hát hogy őszinte legyek, tele van vele a faszom! Ha az elmúlt tizenöt évet nézzük, bezárt az előbb említett Fekete lyuk, a Viking klub, Riff-Röff, TotalCar, a Black Jack, és még sorolhatnám, utóbbi idők legnagyobb érvágása mindenképpen a Kultiplex bezárása volt, de szerencsére történt azért jó is, van a Kék/Vörös lyuk, a Dürer kert, újra nyitott az E-klub a kemény zenékre, csak Diesel néven, szóval szerencsére most stabilnak látszik a helyzet, sok koncert van, olyan is előfordul hogy egy napon több helyen is hasonló buli van, mondjuk ez gáz, mert olyan sok lelkes koncertre járó nincs, hogy még meg is osszuk őket, szóval erre oda lehetne figyelni, mert  valaki biztos szarul jön ki az ilyen helyzetből.

Van jelenlegi kedvenc szórakozóhelyed?

Munkámból adódóan, megfordulok szinte minden ismertebb helyen, sajnos szórakozni is kevesebbet járok, de ha elmegyek valahova, akkor általában a Yuk, Dürer és az A38 hajó ahova legtöbbször ellátogatok, pont valamelyik nap dumáltuk a barátnőmmel, hogy nincs már olyan hely, ahova lelehetne csak úgy menni, leülni, meginni valamit, közben esetleg meglehetne nézni egy koncertet, és utána hajnalig bulizni, éppen ezért volt nekünk fájó pont, a Riff-Röff bezárása, ott pont ez volt a jó, hogy nem csak akkor ment le az ember, ha érdekelte valami koncert, én sajnos, már csak akkor megyek valahova ha érdekel az adott zenekar/zenekarok, esetleg több haver is összejön, abból kialakulhat egy reggelig bulizás, de ez egyre ritkább.

Itt előjöhet akaratlanul a cd eladás is… Erről mi a véleményed? Nyilván mindenki tudja, aki ebben a körökben mozog, de a te véleményedre/meglátásodra is kíváncsiak vagyunk!

Én úgy gondolom, hogy ez két oldalú dolog, nehezebb a feltörekvő zenekaroknak, kiadóhoz jutniuk, mert ugye nem lehet mindenkit szerződtetni, nem lehet mindenkit eladni, a letöltögetések, és hogy ezáltal megcsappantak a lemez eladások, még rosszabbá tették a helyzetet, most még azon is görcsölnek a kiadók hogy a befutott zenekaraik lemezeit eltudják adni, mondjuk ebben is van pozitívum, mert legtöbbször valami fasza bónuszt pl: pólót dobnak a cd mellé, viszont ha már rendelkeznek valamilyen kiadvánnyal és mondjuk kikerül a netre, lehet hogy így sokan megismerik őket, szerintem már nem szükséges kiadó egy zenekarnak ahhoz hogy megtudja ismertetni magát világgal, persze ha van, sokkal könnyebb, meg kevesebb az anyagi kiadás is, a koncertek/túrnék leszervezése már kicsit keményebb meló, mondjuk kapcsolatok nélkül ne nagyon álmodozzon senki, hogy esetleg egy kisebb turnéra  betud kerülni, és ha sikerül is, akkor jó kis pénzeket szoktak elkérni, de persze a banda nem kap semmit, örülni kell hogy ott lehetnek, meg bizakodni hogy a póló eladásból bejön egy kis pénz;) Persze ez szarul hangzik, de a kiadók sem fogják tömni senkibe a pénzt, ha meg van ilyen ahhoz is rengeteg meló kell, sok bizonyítás, meg persze fasza, eladható zene;) Én ezért is csinálom gyerek korom óta, azt a zenét amit szeretek, sőt most talán a legszélsőségesebb zenét nyomom ennyi idős fejjel, tehát sosem érdekelt semmilyen kompromisszum, persze én is szoktam álmodozni hogy milyen fasza lenne turnézni hónapokon át, bejárni a világot, de sosem fogok ezen görcsölni, meg azon se, hogy ennyi meg annyi ember ismerje meg a zenémet/zenekaromat, megteszem, amit megkell tenni egy bandáért, de sosem fogok az ismertségért összeszorított seggel küzdeni;) Mondjuk azt szar dolognak tartom hogy az úgynevezett rajongók, arra sem hajlandóak hogy megvegyék a kedvenc zenekaraik lemezét, pedig ezzel pont őket hozzák szar helyzetbe, én is szoktam lehúzni lemezeket, de mondhatom, hogy rendszeres cd vásárló vagyok, meg póló buzi is;) de aki ismer az tudja;)

Tudom rólad, hogy sok koncertre jársz. Meg tudnád mondani, hogy körülbelül hány koncerten
voltál 2009-ben? Feldobtam a labdát:-)

Hát szerintem nyugodtan mondhatom, hogy több mint a 90%-án ott vagyok a buliknak, mondjuk ez annak is betudható, hogy van a barátnőmmel ( Szandrával, ismertebben a Catering Queen-el ) egy közös vállalkozásunk, ez ugye lényegesen könnyebbé teszi hogy ott tudjunk lenni egy-egy bulin;) az utóbbi kb hat évben sikerült szinte mindenkivel találkozni, aki számít, de azért sok meló is van vele. Visszatérve a kérdésre, nehéz lenne megszámolni;) és még ott vannak azok a bulik ahol nem dolgozunk, csak lemegyünk megnézni, szóval kurva sok koncerten voltam 2009-ben;)

Mondjuk egy top5 koncert és album 2009-ből?

Koncert:

Code/Secret of the Moon/Solstafir
SunnO)))
Misery Index/ Beneath the Massacre
Brutal Assault fesztivál, nem hazai, de nagyon meghatározó;)
The Black Dahlia Murder/Cephalic Carnage

Lemez:

The faceless: Planetary Duality
Code: Resplendent Grotesque
Behemoth: Evangelion
Anaal Nathrakh: in the constellation of the black widow
Obscura: cosmogenesis

Mondjuk tudnék még írni mindkét témához;)

Térjünk rá a zenakaraidra. Mi volt az első zenekarod?

1995-ben a Disapproval nevű banda, ez olyan Grindcore szerű volt, nálunk játszott az akkori Intense Agonizig-os Nagy Gábor, aki most ha jól tudom a Korog sorait erősíti, egy nagyon tehetséges gitárosnak tartom őt a mai napig, és nagyon sajnáltam hogy az Agonizing feloszlott. Azt hiszem nyomtunk vagy négy bulit, ezek közül talán a Riff-Röff-ös koncert volt a legjobb és legutolsó, az Agonizing-al játszottunk, nem volt se demó se semmi, rövid történet.
A következő viszonylag gyorsan jött, a Dawn of Misery, ez úgy indult hogy megkeresett  egy dobos ismerős, az Erdélyi István( későbbiekben Pisti ) , hogy csinálják a Zubor Olly-val ( Hammer ) a Cerebral Hemorrhage nevű bandát, kellenének tagok, és hogy menjek énekelni, el is mentem próbára, mindenki ott volt akit összetudott szedni a Pisti, teljes zenekar, persze c sak az Olly nem, ez ment egy ideig, aztán gondoltunk egyet és saját bandát csináltunk, ez lett a Dawn of Misery. A stílus amolyan Doom/Death metal, olyasmi amit a The Gathering játszott az első lemezén, az első bulink a Fekete lyukban volt ahol többek között a Blind Myself is fellépet, nekik is azt hiszem a második koncertjüket nyomták, ott haverkodtam össze Gergőékkel, később meg is hívtak vendégszerepelni a Horrified by the sun anyagukra. Szóval nyomtuk a bulikat, közben felvettünk egy demót, Suffer in Silence címmel, ami egész jó kritikákat kapott, és viszonylag jól is fogyott, de sajnos nem sokkal ezután megjelentek a problémák a zenekaron belül, sok szarkavarás volt, és ez a feloszláshoz vezetett. Ezután Petri Csaba haverommal megcsináltuk a Suspicious Moon zenekart, ez egy kétszemélyes banda volt, de a Csabi írt mindent, zenét/szöveget, vendég zenészek játszottak a demón, ami a Conservo Noster Spiritus címet viselte, a stílus Pagan Metal volt, de itt most nem a mostanában divatos, Finn szarokra kell gondolni, ez közelebb állt a Black Metalhoz. Szerettünk volna fellépéseket, de mivel a kisegítő zenészek, enyhén szólva is dilettánsok voltak, sajnos belefáradtunk a küzdésbe, és inkább egy másik bandára kezdtünk koncentrálni.
Ez volt az Eibon, ami szintén Csabi gyermeke, Doom/Death Metal, fasza fogós témákkal, sok dallammal, persze itt is kellet egy teljes zenekari tagság, amit nagyon nehezen szedtünk össze, sajnos lassan mentek a dolgok, és ez kezdett egy kicsit aggasztani. Aztán a volt Miserys dobos a Pisti, megint megkeresett, hogy van egy új bandája, fiatal srácok, tehetségesek, de nincs énekes, mentem is, az első próba fasza volt, ami a legdurvább, hogy a szintis srác vak volt, de persze nagyon faszán nyomta, bevettek egy énekes csajt is, ami mondjuk annyira nem jött be, nekem már akkor unalmas volt az ilyen zene, a gyönyörű női énekre a csúnya hörgés a válasz, nagyon gáz, ezt még az első két Theatre of Tragedy lemezen jó volt, de utána már inkább nevetséges, és a mai napig vannak akik ezt a szart játsszák, borzalom;)
Aztán mivel a Pisti, még mindig nem emésztette meg, hogy a Dawn of Misery föld alá került, egyfolytában erőltette, hogy játszunk Misery nótákat, de mivel többiek inkább előre szerettek volna tekinteni nem hátra, és ezt a Pisti nem nagyon értette meg, ezért oszlott a banda. Közben még ment az Eibon, volt rengeteg próba, jöttek mentek az emberek, egyre lassult a tempó, így ment egy jó ideig. Aztán legnagyobb meglepetésemre, az előbb említett feloszlott banda újra aktív lett, új szintissel ( Rom Csaba ) és egy csellista lánnyal, elkezdtek felvenni egy demót, és milyen meglepő, nem volt énekes, így újra együtt volt a nagy csapat, felhörögtem két számot, mindenki nagyon örült, csak a Csabi haverom nem, mert ott hagytam az Eibont, nagyon sajnáltam, de nekem egy komplett, koncertezni akaró, és tudó zenekar kellett ( egyébként az Eibon mai napig aktív banda ).  Persze hogy minden jó legyen ez nem ment könnyen, a Pisti depresszióban szenvedett, és nem nagyon lehetett kirángatni otthonról, így próbálni se nagyon tudtunk, az első leszervezett buli előtt kitettük a bandából, és egy ideig dobgéppel nyomtuk, ezelőtt nem sokkal vettük fel a Sin of Kain nevet, amit még a Pisti hozott.

Első illetve első sikeres koncerted?

Az első a Dissaproval-al volt, a Viking Klubban 95-ben, ami biztos, hogy játszott az Intense Agonizing is, a többi zenekarra nem emlékszem sajnos.
Az első igazán sikeres bulit, a Dawn of Misery-vel nyomtam a Fekete Lyukban, arra lettem figyelmes hogy voltak emberek akik énekelték a szövegeket, és ez kurva jó volt, sajnos azóta sem tapasztaltam ilyet;) De hogy minden szép legyen, pont ez volt a zenekar pályafutásának utolsó fellépése.

Itt pedig arra kérnélek meg, hogy mutasd be röviden az alábbi zenekarokat, illetve mondd el, hogy mi újság velük, akik nem ismerik őket:

Sin Of Kain:

A zenekar előzményét fentebb lehetett olvasni, így 2002-től indulnék.
Az első pár buli után, amik egészen jól sültek el, felvettünk egy demót, teljesen házi körülmények között, dobgéppel, Anti, a fő zeneszerző/gitáros játszott fel mindent, az ének ment fel egyedül rendes stúdióban, ez az anyag volt a Howling Sins of Alighting Whim, ami nyolc nótát tartalmazott, de mi ketté szedtük, úgy küldözgettük mindenfelé, és nagyon pozitív kritikákat kapott, mindeközben, teljes lett a tagság, először Larzz a dobos csatlakozott hozzánk, majd két Győri srác, Havasi Gergő gitár, és Hurtik Imre basszusgitár, így már teljes létszámmal rengeteg bulit nyomtunk, a legtöbbet a Hungarian Black Metal Club által szervezet koncerteken, és egy nagyon fasza mini turnén, és az Arcturus előtt, ezalatt fellett véve a …of Disharmony Ep, ami négy számot tartalmaz, ez az anyag még ismertebbé tette a bandát, megint rengeteg koncert, közben íródtak az új számok amiken érezhető volt némi durvulás, aminek én személy szerint örültem;)
Volt tagcsere, nehogy minden könnyen menjen;) Hurtik Imi helyére Havancsák Gyula érkezett, aki nem kevés löketet adott a bandának, az első lemez felvétel előtt sajnos megváltunk Larzztól is, akinek a helyére Juhász Dávid került.
Szerencsére sikerült több nagyobb külföldi banda előtt fellépni, ( Finntroll, Cradle of Filth, Primordial/Moonsorrow, stb ) a Primordial-al még Bécsbe is kimehettünk egy buli erejéig 
( ezekért a lehetőségekért, köszönet a Concerto-nak )
Ezalatt történt, Nagy Andrásnak ( Sear Bliss ) köszönhetően, hogy elkezdett érdeklődni a Holland Vic records irántunk, és lemez szerződést ajánlott, persze fasza feltételekkel, pont jókor jött a dolog mert mentünk stúdiózni, így legalább, nem megy kárba, gondoltuk, és sajnos nagyon rosszul, mivel egy éppen újra induló kiadóról volt szó, három évbe telt mire kijött a lemez, amivel ráadásul rengeteget szoptunk, és a végeredmény enyhén szólva sem üti meg azt a szintet ami szerettünk volna, ez persze rengeteg feszültséget okozott a bandán belül, hoztunk szar döntéseket, amik végül a banda végét jelentették, persze mindenki zenél, Turi Anti, Rom Csabi, Larzz, együtt nyomják egy progos bandában, Juhász Dávid, Havancsák Gyula, a Bornholm zenekart erősitik, én meg csinálom a Kill with Hate-et.
Hivatalosan nem mondtuk ki soha, hogy vége a Kain-nak, de ha lesz is valami, az biztos, hogy nem mostanában.

Kill with Hate:

Ezt a bandát Khrul ( Funebre, ex-Witchcraft, stb, stb ) hozta létre, általam nem ismert emberekkel, mint hobbi zenekart, mert sok volt neki a Black Metal, és szerette volna magát kipróbálni egy Death Metal bandában, csatlakozott hozzá az ex-Archaic-os Olt Ákos és Hartvig Márton, mindketten gitáron, Kocsonya bőgőn, és persze nem volt énekesük.
Khrul megkeresett, én igent mondtam, mert kivoltam éhezve egy kis sebességre, durvulásra, szokásos próbák, pár fellépés, majd megpróbálkoztunk egy demóval, ami nem lett túl jó, ezért nem is terjesztjük, itt is sikerült pár felejthetetlen bulit tolnunk, majd nemrég elkezdtük felvenni a bemutatkozó anyagunkat, ami hét számot fog tartalmazni, teljesen házi körülmények között dolgozunk, két nótát még fel kell hörögnöm, olyan Márciusra meg is lesz, persze itt sem mennek könnyen a dolgok, Khrul úgy döntöt hogy inkább külsősként vesz részt a munkákban, pl: ö írja a teljesen beteg szövegeket, meg intézi a borítót is.
Szóval itt tartunk most, remélhetőleg tavaszra begyakoroljuk az új dobossal a nótákat, szét szórunk pár promót, nyomunk egy-két fasza bulit;)

Jelenleg dolgozol valami új projecten, zenekaron?

Most csak a Kill van nekem, de szó volt már arról is, hogy fojtatni kéne a Suspicious Moon-t,
Meg mindig megtalál valami zenész haver, hogy kéne csinálni valami fasza bandát, de ezekből persze sose lesz semmi, ezek általában valami bulin bebaszva történnek, csak hogy beszéljenek valamiről, amiről persze teljesen felesleges;)

Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert és koncerteket 2010-re is!

Én köszönöm az interjút, támogassátok az Undergoundot, és sok sikert nektek!

Extra kérdés:
Szandra a Catering Queen, aki a barátnőd, otthon is csinálja az ilyen extra menüket, vagy nem viszi haza a munkáját?:-)

Nem itthon megy a meló;) de ezt nem is lehetne megoldani, persze ezeket a munkákat elejétől a végéig együtt csináljuk, úgyhogy, olyan értelemben hazahozzuk, hogy a mindennapunk része ;)

Csiga