-    Dürer-kert, 2010. január 16., 21:00 -

Tegnap este a budapesti Dürer-kert nagytermében ingyenes koncertet adott a Reflected, a Turn Of Mind, a Velvet Stab és az Insane zenekar. A Concertphotos.hu is ott járt, három tagjával is képviselve az oldalt.

Az első fellépő a kaliforniai punkzenét játszó Reflected (Vőfély Bence – vokál, basszusgitár, Gál Gergely – ének, gitár, Kocsis Kornél – vokál, gitár, Kováts Marci - dob) nevű banda volt, sajnálatos módon körülbelül a koncert közepén sikerült megérkeznem, éppen a PopCorn című szám alatt. A zenekarról érdemes tudni, hogy 2003 óta zenélnek együtt, és 2004 februárjában jelent meg a demójuk, „Reflections” címmel, majd egy EP „Our City” címmel. Ezt követően 2006-ban megjelent első nagylemezük az „In the Line”, amely széleskörű ismertséget hozott a zenekarnak. Sorban a második nagylemezük (Paradise Found) 2008-ban látott napvilágot, és 2009-ben az Egyesült Államokban és Japánban is megjelent. 2009 nyarán a srácok Nyugat-Európában turnéztak, többek között a My Favorite Weapon, és a No Star Way nevű zenekarokkal. A turnéról készített a zenekar egy videót, amit megnézhettek -itt-
Mondhatom, hogy a Dürer nagyterme körülbelül félig tele volt már a Reflected alatt, bár az első sorokban az átlagéletkor nem lehetett több 17-nél. A koncert általam is figyelemmel kísért második felében hallhattuk a Gravity off, a Waiting, az As a Ghost című számokat, illetve a That Day című szerzeményt (remélem jól emlékszem a címekre ?). Személy szerint nekem nem kifejezetten tartozik a kedvenceim közé ez a stílus, amit a zenekar képvisel, de a That Day című szám az nagyon bejön. Zárásképpen pedig a klippes nóta, a Welcome to California hangzott el, ami tényleg egy tipikus darab, minden benne van, amit ez a fajta zene képvisel, az az igazi kaliforniai punkzene feeling, emellé még el is képzeltem, hogy a tengerparton ülök és úgy hallgatom őket?. Hiába azonban a lelkes sikongatás és visszataps, a frontember elmondása szerint pontosan 21:40-kor el kellett hagyniuk a színpadot, hogy átadhassák a helyet a Turn Of Mind nevű zenekarnak.

A 2006-ban megalakult, Turn Of Mind (Németh Attila – ének, Brucker Bence – gitár, Sági Tamás – gitár, Ferich Balázs – basszusgitár, Németh László – szintetizátor, Szalay Dániel - dob) nevű banda színpadra lépését már az első sorokból kísértem figyelemmel. Meglehetősen jó helyem volt, beláttam az egész koncerttermet és a színpadot is. A 2007-es Metalchamp tehetségkutató magyarországi győztese az Intro (ami videós kollégám szerint kicsit Linkin Parkosra sikeredett) után nagyon energikusan kezdett. Nemcsak a zöld fények cikáztak a színpadon, a zenekar tagjai is lendületesen mozogták be a rendelkezésre álló teret. Az első számot követően a 2008-ban megjelent nagylemezen - „A New Day, A New Hour” – másodikként helyett kapott This is my Dying Day következett. Ezt a számot az akkor már tényleg majdnem tele nagyterem végigüvöltötte a frontemberrel együtt. Számomra hihetetlen rajongás volt látható, a csajok sikoltoztak, ment a pörgés bent középen is. Úgy tűnik nagy most a kereslet erre a metalcore, alternatív rock, screamo ötvözet zenére. Mivel először láttam a bandát én nagyon meglepődtem, de pozitív értelemben már az első két szám után meggyőztek. Következett egy igazán különleges átvezetés, mégpedig egy beatbox betét, majd az Unknown Road című érzelmesebb szám, tovább beatbox kísérettel, amely igazán jól kitöltötte a számot. Ez a különlegesség is nagy sikert aratott. Egyébként a zenekar éppen negyedik születésnapját ünnepelte, ez volt a koncert egyik apropója, szóval ezúton kívánok a Concertphotos.hu nevében a bandának nagyon sok boldog születésnapot. A Time and Time Again után a Roxette feldolgozás következett, Sleeping in my Car, hihetetlen hogy ezt a számot szedték elő, de nincs is ezzel semmi baj, a feldolgozás szerintem közepesen jól sikerült. Hallhattunk még néhány számot, majd utolsóként a Turn Of Mind is a klipes darabbal, a New Surrender cíművel búcsúzott. Ez a szerzemény egyébként mondhatni már egy kissé letisztultabb darab, nekem sok minden beugrott róla, többek között a Taproot (bár lehet hogy hülyeség?). Egyébként a klipet a Red Bull jóvoltából forgathatta le a banda, hamarosan látható lesz az interneten is. Kíváncsian várjuk. Egyébként elismerésem a fiúknak, négy év alatt a saját műfajukban sokat tettek le az asztalra. A lemezfelvételeknél Horváth Attila (Subscribe) volt a segítségükre. 2009-ben pedig az év felfedezettje kategóriában Fonogram Díjra is jelölték őket. Szerintem egy nagyon élvezhető koncert volt, csak a kiscsajok megállás nélküli sikoltozása borzolta fel kicsit az idegeimet (idegeinket).

Mindezek után rövid átszerelés (amely alatt azért sikerült jó néhány ismerős arcba belebotlani) után következett a hazai mordern rock egyik képviselője, a Velvet Stab (Krausz István – ének, Gémesi Márk – gitár, Nagy Viktor – basszusgitár, Kátai Tamás - dobok). A zenekarhoz való viszonyomról annyit, hogy ismertem őket régóta, de valahogy még soha nem jött ki úgy a lépés, hogy láthassam őket élőben. Szóval nagyon örültem végre a lehetőségnek?. Erre is készülve megpróbáltunk kicsit hátrébb, középen elhelyezkedni, hogy minél tökéletesebb legyen a hangzás. Hallhattuk a Contradictions in Terms című szerzeményt, illetve elhangzott több magyar nyelvű nóta, bocsánat érte, de a számcímekkel most kivételesen adós maradok, viszont hamarosan megjelenik egy magyar nyelvű EP, rajta négy magyar nyelvű szerzemény, melyek már sokkal letisztultabbak lesznek, mint a korábbi Velvet Stab nóták. Egyébként én nagyon meglepődtem és kellemesen is csalódtam egyben, nagyon jónak tűntek így első hallásra a magyar nyelvű számok. Ezek mellett kaptunk még Decay we are-t és elhangzott még a Scars Torn Open is. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül, hogy eléggé nyúlfarknyi koncert volt, legalábbis nekem annak tűnt.

A Velvet Stabot követő Insane (Érsek Gábor – dobok, Brünner Béla – gitár, Kádár László – gitár, Molnár Bálint – ének, Tóth Bertalan - basszusgitár) zenekart, ugye senkinek nem kell bemutatni?.  A hazai hard rock/metál kategóriában, 2009-ben Fonogram Díjat nyert banda története egészen 1999-ig nyúlik vissza. Persze ebbe most részletekbe menően nem mennék bele, de köztudott, hogy  a zenekar énekest váltott, majd 2008-ban kiadta az „Our island – Our Empire” című nagylemezét. A koncerten is erről a lemezről hallhattuk jóformán a legtöbb számot. Rögtön az elején az Inside című nótát. A koncert elején megpróbáltam teljesen előre menni (mindeközben mellettem állt a The Ministers! nevű formáció énekese) , de ott annyira rosszul hallottam, hogy inkább hátráltam. Na, mindezek után volt 33, közvetlenül utána – kifejezetten a lányoknak ajánlva – Hocus Pocus, természetesen fergetegesen előadva. Ez a koncert sem volt kifejezetten hosszú, hallhattunk még pár számot a legutóbbi lemezről, illetve előkerültek azért régebbiek is. A koncert meglepetése pedig a Set it on Me volt. A szám előtt Molnár Balázs énekes felkonferálta a színpadra Knapp Oszkárt a banda egyik alapító tagját és egyben volt énekesét, majd volt még egy születésnapi köszöntés is. A kis közjáték után közös előadásban hallgathattuk meg ezt a nótát. Összességében nagyon összeszedett koncert volt, hiába volt már későn, azért mindenki a helyén volt a színpadon. Videós kollégám meg is jegyezte, hogy kellemesen csalódott?. Mit is írhatnék még, minthogy csak így tovább, igyekszem minél több helyen megnézni majd a zenekart, és tényleg kíváncsian várom az újabb koncertélményeket.

Repcsi – 2010. január 17.

Hamarosan képek és videók is lesznek. Figyeljétek az oldalt!!