Ghost live @ Festsaal Kreuzberg Berlin, Németország 2011.11.24.

Több hetes tervezgetés, egyeztetés után végül sikerült négyünknek kiutazni a német fővárosba lazulni néhány napra, de a fő cél a svéd Ghost/In Solitude zenekarok koncertje volt, erről olvashattok alább egy beszámolót.

Este fél tíz körül értünk le a klubba, gyors jegykezelés, ruhákat be a ruhatárba, irány a bárpult. A hely állítólag régen színház volt (ez később a koncertek hangosításán hallatszott is), az alsó részben kb. 200-300 ember férhetett max el, a felső galérián/karzaton még úgy ötven körül. Az aznap megjelent arcok számát is két-háromszázra saccoltuk maximum, ami így is majdnem teltházat jelentett, de szerencsére nem volt hering effektus! Magában a koncertrészben tilos volt a dohányzás, viszont az udvarra bárki kimehetett rágyújtani, kulturált csikktartók, asztalok, székek voltak kint elhelyezve, nyáron biztos feelinges lehet kint üldögélni, vedelni a sört és várni a következő zenekart. A hely egyetlen negatívuma a pultnál való már-már túlontúl kényelmes, hosszadalmas kiszolgálás, átlagban, ha sörért mentünk az minimum 5-10percet jelentett, de szerintem volt ennél több is. Egyszerre minimum három ember szolgált ki minket, amivel nem is lett volna gond, az alap problémát az jelenthette, hogy ha kértem mondjuk öt üveg sört, azt nem kaptam ám kézbe, hűtőből kivesz, műanyagpohárba kiönt, természetesen lassan, pultra készít, pénztárgéphez elszalad, beütni a megvett cuccokat, számla kiad, pia kiad. Na, ez a metódus nem épp egy begyorsozott társaságról tett tanúbizonyságot, bár lehet kint ez teljesen természetesnek hat, én azért ettől nem voltam elájulva, na de ez legyen a legnagyobb problémám! Lássuk a lényeget, amiért végül is kiutaztunk:

Még ki sem kértük az első kört, sorban állás közben a svéd In Solitude máris a húrok közé csapott! Old-school, okkult heavy metal-ban utaznak, a Mercyful Fate által kikövezett vonalon. A tagság fiatal, de teljesen profik, a hangzás lemezminőségű, mindent tisztán hallani, az énekes egy döglött rókával a vállán igen elembeteg látványt nyújt, viselkedése sem különb, teljesen a zene hatása alá kerülve hergeli az egybegyűlteket, amellett, hogy igen jól énekel.
Sajnos a műsor idő nem túl hosszú, kb fél óra, nagyrészt az idei, új lemez dalait játsszák, de utolsóként megkapjuk a személyes kedvencemet az első lemezes „Witches Sabbath”-ot. Remélem lesz lehetőségem még látni őket, esetleg fő bandaként, hosszabb műsor idővel, amúgy teljesen rászolgáltak a nagy kiadós szerződésre és a Down-al közös turnéra is, úgy látszik végre észrevették az emberek (legalábbis nyugaton), hogy nem csak a „sárkányölő” heavy metal létezik!

Nagyjából 20 percünk maradt söröket, rövidet, vagy bármit is kérni illetve fogyasztani, kirohanni cigizni, aztán elfoglaltuk a helyünket közvetlen a színpad előtt ahol is nagyjából azonnal meg is szólaltak az első földöntúli hangok, színpadon a Ghost, első szám az instrumentális „Genesis”! Valamelyest átalakították a setlist-et, mióta nyáron láttam őket, de ez egyáltalán nem ártott, sőt, ennél jobb nyitó számot, vagy ha úgy nevezzük, felvezetőt nem is találhattak volna. A nóta alatt sorban jöttek fel a tagok a színpadra, csuklyában, talpig beöltözve, rituális egyen öltözetben, míg legvégül besétált a magasztos énekes, Papa Emeritus. A pápának öltözött frontember olyan színpadi megjelenéssel bír, mint senki más, a gesztusai, mozdulatai King Diamond mesterére emlékeztetnek, eszméletlen módon képes bánni a nézőközönséggel, és teszi mindezt egy szó nélkül, csakis testbeszéddel, és mimikáival kommunikál. kb. úgy tudnám jellemezni, mint egy süketnéma diktátort, akinek az a feladata, hogy csakis a fentebb említett, rendelkezésre álló eszközökkel babonázza meg az egybegyűlteket, de hasonlíthatnánk egy illuzionistához is. Tejesen a hatása alá von kivétel nélkül mindenkit a színpad előtt, számunkra is lehetetlen levenni róla a tekintetünket.
Konferálás nélkül követik egymást az „Opus Eponymous” lemez dalai, a Báthory Erzsébetről szóló Elizabeth (itt sajnáltam, hogy ismét sikerült otthon hagyni a magyar zászlót…), Prime Mover, Stand By Him, stb. Érdekes, hogy egy „ultragonosz” black metal koncerttel ellentétben az emberek itt nem karba tett kézzel állnak és bámulnak maguk elé, itt nem szégyen jól érezni magunkat, kimondottan jó buli hangulat alakult ki a közönség tagjai közt. Mosolyogva, jókedvűen bangerolnak és éneklik a földöntúli szövegeket, ki-ki józanul, mások meg egészen ittasan és hallgatnak el egyszerre, ha Papa Emeritus kézmozdulatai úgy kívánják. A hat tagú sátáni társulat alig fér el a kis színpadon, viszont teljesen közel lehet hozzájuk menni, nincs kordon, sem biztonsági őrök, akár fel is lehetne menni melléjük, ha úgy tartaná kedvünk. A hangzás itt is több, mint remek, főleg nekünk magyaroknak, akik, valljuk be nem vagyunk hozzászokva a lemezminőségű koncert sound-hoz, minden arányosan, telten szól, a jól összeszokott hatos hiba nélkül adja elő a nótákat, mindenki elégedett lehet. A nyári, fesztiválos fellépésükön nem került előadásra az  eredetileg a The Beatles által jegyzett „Here Comes The Sun” feldolgozás, itt viszont eltolták, mint levezetést, noha ki nem állhatom a brit, bőrdzsekis, lázadó rock’n roll zenekarból, a menedzser és egyéb emberek által öltönyös hülyegyerekekké formált együttest, ez a nóta itt, ebben a formában, a Ghost által igencsak átgyúrva ütött, mint a buszkerék! Utána síri csend, a tagok mozdulatlanok, Papa Emeritus a mikrofonhoz lép, hogy először és utoljára megszólítson minket, megköszönve, hogy eljöttünk és felkonferálja az utolsó számot, személyes kedvencemet, a „Ritual”-t. Őrület, extázis, totális átszellemülés, igazi sátáni rock’n roll feeling! A nóta végén szó nélkül, ráadás számra esélyt sem adva vonultak le az (al)világot jelentő deszkákról.
 

Kellemes sörözgetés közben, az udvaron, teljesen átszellemült (szó szerint) állapotban értekeztünk a látottakról, egyikünket idézve foglalnám össze az egész koncertet: „a leggonoszabb dolog, amit valaha láttam, őket mindenkinek látnia kéne”.
Pólókkal, pengetőkkel, tonnányi fényképpel és remek élményekkel telve indultunk haza.

Necrofaust


In Solitude setlist:
The World, The Flesh, The Devil
We Were Never Here
Demons
To The Darkness
Poisonned, Blessed and Burned
Witches Sabbath

Ghost setlist:
Genesis
Con Clavi Con Dio
Elizabeth
Prime Mover
Stand By Him
Death Knell
Satan Prayer
Here Comes The Sun
Ritual