Egy kedves olvasónk  volt olyan jó fej, hogy megossza velünk élményeit a hétvégi bécsi Machine Head koncertről!

Machine Fucking Head. Három szó, egy életforma.

Szombat este volt szerencsém eljutni a 'sógorokhoz' ismét. Írnom kell arról a szenvedésről, ami a koncertre való eljutást jellemezte, de iszonyat kalandos volt sok csavarral, hehe! Kezdődött azzal, hogy pár héttel ezelőtt elfogytak az állójegyek a showra, és így ülőjegyet voltam kénytelen vásárolni. Tudva azt, hogy korábbi látogatásaim emlékei szerint a szervezők magasról szartak arra, hogy az embernek ülő vagy állójegye volt-e a balkonra is kimehettél állóval, az ülőssel pedig előre. Odaérve sajnos nem ezt észleltem.

 A Gasometer bekeményített. Iszonyat jegyellenőrzések neonfény alatt motozás, táskaátkutatás stb.(a dologban a poén csak annyi, hogy a bejárattól 2 méterre a derék Jumurdzsák (értsd török) árulta az egytől egyig érvényes kamujegyeket (SIC)).... Bejutás megtörtént, cuccokat leadtam minden fasza! Ballagok befelé a teremhez, passzolom le az ülőjegyemet az állós kapunál tudván, hogy semmi para nem lesz vele. Lett. NEM MEHETSZ BE BARÁTOM CSAK A BALKONRA. A Gasometer NAGYON bekeményített. Hallottam a Darkest Hourt hangolni, én meg még mindig kinn tartottam magamnak brainstormingot, hogy mi a kurva anyját csináljak most. Valami feltűnhetett 3 fiatal 'sógor' srácnak (gondolom az, hogy ököllel ütöm a fejem az idegtől) odajöttek megkérdezni ékes angol-német hanggal, 'dude whats the problem?' elmondtam a dolgot, hogy csak ülős jegyem van. Erre hangosan felnevettek és közölték, hogy egyikük barátnője úton van ide meghúzódott bokával, és ÜLNI SZERETNE. Negyed óra megérkezett (az egyébként gyönyörű lány) és mosolyogva jegyet cseréltünk.


Bejutás. Darkest Hour felénél értem be körülbelül, de azt kell, mondjam, lenyűgözött, amit csináltak. Iszonyat lendületes bulit nyomtak, igaz kurva rövidet is egyben, de kellően megadta az alaphangulatom az este hátralévő részére. Buli vége, jön a DevilDriver, kellemes show, nem nagy kedvenceim, de egész jól éreztem magam. Nagyszerűen kommunikáltak a közönséggel, aktívak voltak vigyorogtak stb. Itt kell megemlítenem, hogy a jelenlegi világ legjobb 15 basszusgitárosa között számomra felkerült listára Aaron "Bubble" Patrick. Igaz, hogy nem teljes tagja a zenekarnak, de amit művelt az maga volt a káprázat.... brutális témákat játszva elképesztő lazasággal, végig figurázva a gitárral... EZ IGEN!
Show vége, és akkor most következzen az, amire míg élek emlékezni fogok... bring me the horizon.

Csupa kisbetűvel. Nagyon sok koncertet megjártam már életem során, de ekkora erőltetett szart ekkora nagyképűséggel még talán soha nem láttam. Negyed óra alatt behangoltak. Egy gitárt... EGYET BASSZÁTOK MEG EGYET. A  többit már aránylag könnyen sikerült is, de késéssel kezdtek.... Feljöttek a gyerekek a színpadra, igen ezek gyerekek... Elkezdtek játszani, lement az első szám... közönség 90% WTF IS THIS SHIT fej, a maradék 10% pedig a rajongók éljenzése (nagyrészt 15-17 éves lányok) volt. Az énekelni nagyon akaró énekes gyerek verte magát a földhöz, hogy ő ezt most mennyire nagyon átérzi, és mekkora szenvedéllyel csinálja is ő "eztet itten."Második szám vége, az első fújozások és az első berepülő poharak sörök a közönség soraiból. Nem tetszett, amit láttunk. Nagyon nem.(itt most hozzá kell tennem, hogy sose hallottam erről a zenekarról előtte, egy számot sem se semmit, szóval tiszta lappal indultam) Megfogalmazódott bennem az egyszavas jellemzés is: EMOCORE. Ez az volt, semmi más.. Énekes gyerek próbálta menteni a helyzetet, lejött a kordonra felállni,(ezzel a manőverrel lerántott 2 ládát a színpadról...) felhívott a színpadra két 14 éves gyereket énekelni KÜLÖN MIKROFONT KÉRT NEKIK, mutáló hangjuk olyan nemtetszést váltott ki a közönségből, hogy már két másodpercenként záporoztak a sörök a poharak stb. a színpadra. Énekes fiú még egyszer megpróbálta megmenteni a helyzetet, ismét lejött a kordonra felállni. Nem sikerült neki, ugyanis egy a srác, aki elé felállt, nemtetszését fejezte ki azzal, hogy egyszerűen LELÖKTE A KORDONRÓL MAGA ELŐL. Ekkor kezdett bepöccenni az egész társulat anyázták a közönséget köpködték az embereket, Eszméletlen fintorogva játszottak tovább, (intermezzo: gitáros srác úgy szemközt köpött, hogy majdnem megvakultam, holott végig csak unott fejjel néztem őket semmi többet nem csináltam... Szerencsére volt nálam egy fél pohár sör, amit a pofájába tudtam baszni akkora erővel, amivel csak bírtam) Innentől már a számok között fújozás, valamint MACHINE FUCKING HEAD chantelés volt hallgató. Énekes srác már 5másodpercenként kapott söröket az arcába, valamit fikázta a Robbékat is hogy még a backstageben verik a brét is a BRING ME THE HORIZON VAN A SZÍNPADON. A koncert hátralévő részében ezek mentek még felsorolás szerint:
Énekes srác (Igen direkt nem említem őket a nevükön) elesett a színpadon, elhagyva a mikrofonját.
Beesett a dobcucc közé szétrántva azt, egy az egyben, koncert megáll, valami random zene megszólal, hangolás, cuccösszerakás. Ennyit bírt el a közönség, fújozás, dobálás, a szekusoknak meg kellett védeni a zenekart, egy-két embertől, akik fel akartak menni, agyonverni ezeket a taknyokat. 7 szám után feladták, lementek és vissza sem jöttek.

Következzen az, amiért mondjuk ki őszintén, mindenki jött, MACHINE FUCKING HEAD. Megtelt a koncertterem, a balkon is tele volt emberrel..... elöntött az adrenalin... DIARY OF A MADMAN Intro. Ómájgád. :D Aztán amint lement, lassan felcsorgott a banda is elénk. Sangre Sani Sangre Sani Sangre Sani Sangre Sani …... BADADADADA!! Iszonyat hangosan elkezdtek játszani, és innentől kezdve nem volt megállás.. A Machine Head jött, látott, és legyalulta mindenki fejét a helyéről. Nem öregszenek, ugyanaz a mentalitás, mint évekkel ezelőtt, folyamatos kommunikáció a közönséggel, stb stb. Fenomenális volt az egész, egyetlen kicsi dolog hiányzott csupán a boldogságomhoz, a BLOCK nevű csoda, amit tudtam, hogy nem fognak eljátszani a korábbi koncertek setlistjéből, de azért reménykedtem. Leírható veszteség, hogy nem volt, mert kárpótoltak mindenkit mindenért.

110 perc tömény csoda volt ez kérem, mindegyik lemezükről elhangzott legalább egy szám, amiért külön pluszpont jár. :) Pokoli jók voltak a háttérben kivetített képek és montázsok is, de a hangzás vitt mindent nálam legalábbis. Baszott hangosan és baszott tisztán végig, egyetlen gerjedés, vagy hiba nélkül. FUCKIN AMAZING!

A közönség zabálta a zenekart, amit meg is háláltak a fiúk azzal, hogy a show végén mindent, ami mozdítható volt a színpadon, és a zenekarhoz tartozott kidobáltak a tisztelt publikumnak. (ezúton is, köszi, a pengetőt és a dobverőt, hehe)
Setlist így nézett ki:
•    I Am Hell (Sonata in C#)
•    Be Still and Know
•    Imperium
•    Beautiful Mourning
•    The Blood, the Sweat, the Tears
•    Locust
•    This Is the End
•    Aesthetics of Hate
•    Old
•    Darkness Within
•    Declaration
•    Bulldozer
•    Ten Ton Hammer
•    Encore:
•    Halo
•    Davidian

Összefoglalva, felejthetetlen volt ez az egész, na, így kell ezt csinálni még 20 év után is, mindent, ahogy elkezdtek, 1991-ben, egy Metallica coverband formájában, és mindent, amit újrakezdtek 2002-ben, egy elég csúnya melléfogás után.

Köszönöm Robb, Phil, Adam, Dave. Köszönöm szépen. ;)

Matthew Guerrero