Kicsit csodálkoztam, amikor meghirdették a koncertet, hogy a mi drága egyetlen A38unkon lesz ez a nemes esemény. Imádom a hajót, mert különleges hely, csak a színpad előtti cuki vas rudakat nem szeretem, mert kissé szétzúzza a kis combot, amikor 600 ember tol hátulról, de ez mellékes. Még a koncert napján a hajón harminc jegyet lehetett megvenni, hát fél hétre mind el is fogyott. SOLD OUT! Aztán amíg vártunk, hogy beengedjenek a koncertterembe, hallottam Jakab Zoltántól hogy Enter Shikari-ék kifejezetten a hajót kérték (flesses is volt a Mothership című számhoz).

Nos, hát, mivel eléggé vártam már ezt a rendezvényt, így már órákkal kapunyitás előtt ott voltunk. Vártuk, hogy kezdődjön a móka. Már hét óra bőven elmúlt, nem történt semmi. Ha jól hallottam valamelyik banda miatt késve is érkeztek Budapestre, talán ezért, de hát sok mindent hall az ember.
Szépen felgyülemlett a tömeg, talán 19:25kor kinyitották a kis plüss szalagot, hogy átvehessük jogos karszalagjainkat. Itt még nem ért véget a várakozás, mert a hajóban a terem előtti ajtók is be voltak még csukva, és őrizték az ajtókat. Ki-be mászkáltak a szervezők stb. egyszer kinézett a Shikari-ból Rory a szólógitáros – valószínű kijött volna valamiért – aztán meglepődött arccal visszacsukta gyorsan az ajtót. Közben bent már hangoltak a letlive.-nek. Aztán valahogy 19:45körül kinyitották az ajtókat, persze a sok leányka zúdult be előre, így mi is felkaptuk a leggyorsabb futásunkat és befoglaltuk az első sort. Beállt a sok fiú és lány is, kérdezgettem fülelgettem, és hát így hetven százalékuk csak az Enter Shikari-ért jött, és az első két zenekart nem is ismerik. Ez lehet, hogy csak az én sznobságom, hogy ha elmegyek egy koncertre, akkor ismerjem egy kicsit a másik két zenekart, az meg már mellékes hogy imádom Your Demise-éket is.

Bent voltunk már – végre – a színpadnál, ha jól emlékszem, akkor még hangolgattak egy negyed órát a Letlive-nek. Ami jó ötlet volt, hogy mind három zenekar holmiját felrakták a színpadra, bár mondjuk így elég kicsi helyük lett az elő zenekaroknak, de jóval kényelmesebb és gyorsabb is volt így.  Hát elkezdődött a Letlive előadása. Nekem ők nem igazán tetszettek, de megadták az alaphangulatot. Elkezdtek repülni az emberek is, az énekes egyre jobban megőrült, a szó jó értelmében persze.  Ha jól emlékszem az utolsó számnál már a földön fetrengett és szétrúgta a dobcuccot, ennek nem igazán örültek az embereik, de hát a bulijuknak pont itt volt vége.
Összeszedték Letlive-ék holmiját, és jöttek Your Demise-ék hangolni, pakolni miegymás. Én már tudtam, hogy most jön majd a teljes őrület, kellőképpen felpörgetik az embereket, ezt vártam már én is, de nagyon. Átpakoltak, behangoltak és kezdődhetett is a mulatság. Betettek intrónak valami R’n’B szerű számot, ott egy kicsit furcsán néztem, de vicces volt. Elkezdődött hát az őrület, zseniálisak voltak. Végig üvöltöttem velük az egész setlist-et. Itt már még több ember repült be a színpadról, teljes káosz volt. Az énekesük is Ed, be-beugrált a tömegbe. A hangfalak mögé néztem a backstage-hez, ahol láttam hogy Rory (Shikari) és Jason (Letlive) nézik az előadást, majd egyszer csak megindultak és behuppantak ők is a tömegbe. Zárásul az utolsó dalnál, még több ember zúdult fel a színpadra és be a tömegbe.  Hát nem kell többet mondanom annál, minthogy zseniálisak voltak, még többet is adtak annál, amit vártam. Nagyon élveztem.

Bánatomra ők is elmentek a színpadról, leszedték a cuccaikat. Ezután felszabadult a színpad, nagyobbra varázsolták, hogy eltűntették az elő zenekarok cuccait, nagyobb mozgásteret hagyva így az este fő látványosságának az Enter Shikarinak. Hát ide is kellett egy negyedórás-húsz perces készülődés, hangolás. Aztán végre megkezdődhetett, amire már mindenki várt. Befújták a füstöt, elsötétült a színpad, nyomták a fényeket az arcunkba, szólt az elektros felvezető. Berohantak a srácok, mindenki megőrült és elkezdték a bulit. Akkor még ott voltam az elsős sorban a színpad előtt, aztán megelégeltem a nyomás és színpad-vasrúd kombót, és kicsit odébb araszoltam, ahol ugyanolyan tökéletes helyet találtam a hangfalnál szintén még az első sorban. Onnan is mindent tökéletesen láttam, hallottam,”éreztem”.  A srácok, mint mindig, ugráltak be a kis közönségükbe, Rou csöveken csimpaszkodott, majd úgy mászott be a tömeg közepére, gitárosaink is gitárokkal huppantak be. Mindent megmásztak, amit lehetett és meg tudtak mászni, például oda ahhoz a hangfalhoz ahol én is ácsorogtam. Az egyik dalnál a már párszor említett Rory letette a gitárját és behuppant a tömegbe, de úgy elvitték, hogy mire folytatnia kellett volna a dalban a gitárrészét nem ért vissza.

Az este egyik fénypontja még az is volt, hogy a srácok rengeteget beszéltek magyarul és egész jól. Majdnem minden számot megköszöntek az anyanyelvünkön, meglepődtem, amikor néhány magyar mondattal nyitotta Rou az estét. Kifejezetten szeretem, ha valaki „megtiszteli” az országot ilyesmivel, még emelt is a hangulaton.
Hát mit mondhatnék még, szintén zseniálisak voltak, tényleg másztak, táncoltak, stage diving-oltak, minden megvolt, amit az Enter Shikari-tól várhattunk. Emellett a hangzás is jó volt, a dalok összeállítása is. Minden a helyén volt és még a hajót is sikerült megmozgatni, ha jól éreztem. 
Az emberek olyanok voltak amilyenek, eléggé vegyes társaságot láthattak az ott lévők. De szerintem mindenki jól érezte magát, aki eljött.  Megérte a pénzét szerintem, nagyon is! Én személy szerint még mindig a hatása alatt vagyok az egésznek. Remélem a közeljövőben is jönnek még párszor, és persze minél előbb.

Pintér Judit

A képeket a Partyzoo weboldaláról szedtük. Ne feledjétek, hogy ti is írhattok pár mondatot a koncertről, és kirakjuk egy rendhagyó beszámolóként! Részletek a facebook oldalon, az Enter Shikaris bejegyzés alatt! Videók a jövő héten!!