Hazai ízeket képviselt odakint a német Venenum death metal horda, vérrel, koponyákkal, szegecsekkel átitatott oldschool okkult death metal koncertje. Mivel én magam is a stílusnak eme puritánabb, sötétebb ágát kultiválom jobban, eléggé vártam, hogy megleshessem mit tudnak élőben a srácok. Egyetlen egy Ep-vel rendelkeznek, tehát a diszkográfia (még) nem nagy, nyilvánvaló, hogy erről hallhattunk számokat, mint a Bewitched Craft, Sacrosanct Transcendence, Crown Of Reversion, stb. Elődásmódjuk remek volt, élvezték a bulit és vérrel lelocsolva, szegecses bőr cuccokba bújva adták elő, sötét, hol lassú hol gyorsabb tempójú szerzeményeiket. A hangzást kicsit tompának illetve halknak éreztem, kiváltképp, hogy a keverőpult mellől néztük végig a buli. Ez kicsit zavaró volt, de nem rontotta el a srácok (velem egy idősek lehetnek kb) koncertjét. Utolsó nap, reggel a hazaindulás előtt kiderült, hogy tőlünk 20méterre laktak egy kocsiban 2 napig úgy hogy sátrat sem hoztak. Közvetlen jó figurák voltak, haverok készítettek velük közös képet, cseréltünk kontaktot, illetve megérdeklődtük, mikor lesz új anyaguk. Augusztusban jön ki majd az első nagylemezük, tehát ebben a 2011-es underground death metal fergetegben gazdagabbak leszünk még egy komoly, sötét anyaggal. Amúgy a Tribulation-t az összes németországi turné állomásra elkísérik a Negative Plan-el együtt. Jó koncert volt, várom azt a bizonyos lemezt!

Venenum:



Az igencsak meggyengült norvég death/thrash szinteret képviseli az Obliteration, de nem is akárhogy! Az egyik legjobb koncertet adták a srácok a két nap alatt. Zenéjükre egy jelző illik: beteg! Iszonyat dögszagú death/thrash zenéjükben egyik pillanatról a másikra változnak a gyors galoppos, középtempós és az utlra lassú, már-már funeral doom-os részek. A két nagylemezükről, Perpetual Decay és Nekropsalms címűről játszottak nótákat mint az Evoke the frozen age, . Sepulchral Entity, Guts and Glory, Catacombs of Horror, stb. Megjelenésük tekintetében olyanok mint a kis fiatal demós időből a Nihilist, szőke, vékony, fiatal srácok de nagyon értenek a metalhoz! Sindre Solem énekes/gitáros hangja adta meg a különleges fűszerezést az egésznek, imádom az övéhez hasonló, kriptaszagú, '80-as évekbeli, old-school death metal orgánumot! Élőben is ugyanolyan jól prezentálja, mint lemezen, bődületes a srác! A norvég black metal úgy ahogy van elmehet a fenébe, ezek a kis huszonéves srácok százszor hitelesebbek és jobb zenészek és nem mellesleg jobb anyagokat is készítenek. Nem állnak egy helyben a szinpadon mint valami szerencsétlen, zúznak, pörögnek ahogy azt kell, látszik, hogy élvezik amit csinálnak. Telitalálat volt a szervezőktől elhívni őket, kérem szépen itt az új nemzedék, nyissátok ki a szemeteket és a fületek emberek!!!

Obliteration:



Szintén norvégiából érkezett a Nekromantheon gárdája akik igazi régisulis thrash-ben utaznak, amolyan ős-Kreator/Destruction vonalon. A fentebb említett Obliteration testvérzenekaraként is felfogható, lévén, hogy az ottani Sindre énekes/bőgős itt is játszik és a gitáros Arlid is megtalálható mindkét alakulatban. A Ghost-on és a Rotting Christ-on kívül az övék volt a legjobb hangzás a hétvégén, pláne ha azt nézzük, hogy egy gitárral álltak ki! Jelenleg egy nagylemezzel (Divinity of Death) és néhány split anyaggal rendelkeznek, természetesen a Divinity-ről játszották a legtöbbet, mint a Point of No Return, Alcoholy Terror, stb. Nagyon intenzíven kenték a srácok, a gotáros énekes Arlid olyan szólókat levágott, hogy csak lestünk, technikailag rendben volt a dolog, össze volt szedve a produkció szerintem senki nem távozott keserű szájízzel. Ráadás számot is kaptunk plusz egy feldolgozást amire már nem emlékszem mi volt, de gond nélkül eljátszották. A lemezük hangzása nem tetszik még most sem, de amit élőben produkáltak az valami fenomenális volt! El kéne már felejteni az Immortalt, Mayhemet meg a többi ellaposodott norvég zenekart és észre kéne venni, hogy igenis megtörtént a generáció váltás és ezek a fiatalok veszik át a vezető szerepet! Örülök, hogy láthattam őket!

Nekromantheon:

Ha van zenekar aki képes képes profin vegyíteni a black/thrash/death triumvirátust az a svéd Nifelheim. Képzeljük el az első 3 Bathory anyagot mai felfogásban és megkapjuk amit a Nifelheim nyújt nekünk, bestiális, brutális, szélvészgyors és erőteljes black/thrash támadást. Ezt képesek élőben is prezentálni, erről most meggyőződhettem saját szememmel, fülemmel. Tavaly ünnepelte a zenekar 20 éves fennállását, és ezen a bulin mind a négy nagylemezt megidézték nagy örömömre. Mire ők léptek szinpadra már eléggé ittas állapotban voltam, de tudom, hogy volt Gates of Damnation, Storm of The Reaper, Deathstrike from Hell, és a kedvencem a Black Evil is. Köztudottan durvák a fellépéseik, ezt csak megerősíteni tudom, a hangzás nagyjából rendben volt, ahhoz képest, hogy mekkora kakofónia amit művelnek.

Az Erik és Pelle Gustavsson ikerpáros által alapított zenekart olyan zenészekkel töltötték fel (nagyon helyesen) mint Sebastian Ramstedt (Necrophobic, Exhumed) és Peter Stjärnvind (Entombed, Regurgitate, Merciless) akik svédország egyik legjobb és legtöbbet foglalkoztatott zenészei, ők együtt összesen kb. 20 különféle zenekarban érdekeltek, és a nevek alapján látszik, hogy nem igénytelen, amatőr csapatokról van szó. Ezt a tapasztalati előnyt lehetett érezni a koncerten is, hibátlanul teljesítették a dolgot, elismerés nekik, főleg annak tükrében, hogy mennyi szegecset, láncot, miegymást aggatnak magukra, azokban biztos nem könnyű játszani. Eléggé hátul voltunk de onnan remeül látszott mennyire várták az arcok ezt a mára kultikussá avanzsált zenekart. Külön plusz pont a gitárosnak, aki a számok között végig egy üveg Jim Beam-et emelgetett hogy az utolsó számok egyikének végén a közönségbe odaadta valakinek az üveget, ami kb félig lehetett még, és természetesen nem kapták vissza. Brutális, nyers, szentségtelen, ez volt a Nifelheim!

Nifelheim: