Hétvégén a németországi Pössneck-ben jártunk a Hellspleasure fesztiválon, erről olvashattok egy folyamatosan frissülő élménybeszámolót, később fotókat is töltök fel, amint megkapom őket. A helyesírási/szóismétlési parákért elnézést kérek, nagyrészt meló közben írogatom a cuccot.

Négy év alatt már harmadszor sikerült kijutni a Türingia tartományban lévő kis 12ezres városkába és meg kell, mondjam minden alkalommal, remek élményekkel gazdagodva, lemezekkel/mörccsel megpakolva, elégedetten tértem haza. Nem volt ez másként idén sem, az elvárásaimat maximálisan teljesítette a szervezőség és a fellépők is. A fesztivál folyamatosan fejlődik az évek múlásával, egyre jobb és több zenekart hívnak el, a színpadot, sörsátrat, standokat is fejlesztik. Idén az előzőeknél is több stand és kiadói pult volt, ahol tonna szám volt kapható mindenféle underground cd, bakelit, kazi, póló és a legkülönfélébb merch cuccok, még dél-Amerikából is jöttek ide árusítani, ebből is látszik, mennyire kezdi kinőni magát a rendezvény. Átlagosan 1500 résztvevő szokott megjelenni a kis hétvégi rendezvényen ahol nagyjából 20-22 zenekar teszi tiszteletét évente egy azon színpadon. Egy kis dombos vidéken van a fesztivál és közvetlen mellette, egy fenyőerdő mellet helyezkedik el a kemping, tehát a táj sem egy lepusztult sivatag. A kempingbe bármi bevihető, tehát lehet nyugodtan a boltban vásárolni a városban X rekesz sört, kaját meg bármit, magára a feszt területére viszont nem vihető be semmilyen üveg vagy fél literesnél nagyobb flakon. A biztonsági arcokkal a 3év alatt egyszer sem volt problémám, jó fejek, semmi kötekedés meg arcoskodás ellentétben azzal, ahogy itthon megszokhattuk.

A sörsátorban a kiszolgálás változó, de a legnagyobb tömeg idején sem kell 2-3percnél többet várni a sorban. A sör 2 euro (ha visszaviszed a poharat, amúgy meg 4 euro), bacardi cola 3.5, whiskey szintén, 4 deci cola dettó, bár utóbbiakat még sosem ittam ott. Mindig össze lehet futni zenészekkel (olyanokkal is, akik nem lépnek fel), én pl. évről-évre találkozom itt a Nocturnal, Denial of God, Nercros Christos, Children of Technology, Hellish Crossfire, Destroyer666 stb tagokkal, akik közül már többen előre köszönnek és üdvözölnek, ha meglátják a csúf magyar fejünket. Amúgy a fesztre kijáró arcok közt is vannak, akikkel minden nyáron összefutunk és van, akivel tartom is év közben is a kapcsolatot, tehát nem csak tuskó sörvedelő és okádó fritzekkel lehet kint találkozni. A rendezvényre kilátogató figurák 90%-a hozzám hasonló szűkfarmeres, felvarrózott mellényes, töltényöves, bőrdzsekis forma, van néha 1-2 punk is, de azok is inkább ezek az ős 'Ploited, Napalm Death rajongók és még egyetlen alkalommal sem tarháltak le. A csajok szintén ilyen mellényes, töltényöves megjelenésűek, a felhozatal változó, vannak formás jószágok, de akadnak bőven tepsi fejű kelet-német súlylökők is.
A magyar zászlót hajlamosak olasznak nézni, de mikor megtudják, honnan jöttünk mindig jön az elismerő bólogatás és pacsi, meg a Balaton, Puskás, Liszt Feri, a szalámi, pálinka, paprika és hasonló hungarikumok felemlegetése, szinte mindegyik kelet-német arc a Balcsin töltötte a gyerekkor nyarait, és tudják mi az a lángos, kolbász, Pokolgép és Tormentor. De nem mi jövünk ám a legmesszebbről, én például egy San Fransisco-i bnővel futottam össze kint, de láttunk dél-ázsiai és egy négerformát is szóval igen nemzetközi kis találkozónak mondható a rendezvény. Elég is a bevezetőből, lássuk mit produkáltak a fellépők:

Friday 22.07.11
14:30–15:10 DIVISION SPEED (D)
15:30–16:10 BLACK OATH (IT)
16:30–17:10 MAIM (SWE)
17:30–18:15 SATURNALIA TEMPLE (SWE)
18:35–19:20 OBLITERATION (NO)
19:40–20:30 ROOT (CZ)
20:50–21:40 ENFORCER (SWE)
22:00–22:50 GHOST (SWE)
23:10–00:10 NIFELHEIM (SWE)
00:40–02:00 YONL (F)


Saturday 23.07.11
13:20–14:00 REVEAL (SWE)
14:20–15:00 INVIDIOUS (SWE)
15:20–16:10 JEX THOTH (US)
16:30–17:10 VENENUM (D)
17:30–18:15 NEKROMANTHEON (NO)
18:35–19:20 TRIBULATION (SWE)
19:40–20:25 GOSPEL OF THE HORNS (AUS)
20:45–21:30 NEGATIVE PLANE (US)
21:50–22:40 ROTTING CHRIST (GRE)
23:00–00:10 CANDLEMASS (SWE)
00:30–01:20 ASCENSION (D)

Az általam legjobban várt banda a svéd Ghost titokzatos csapata volt, akik jöttek, láttak, és győztek! Amit ez a 6 sátáni muzsikus bemutatott azt úgy lehetne legrövidebben jellemezni, hogy: kultikus, maximálisan hiteles, rituális és professzionális.
A 2008-ban alakult banda igen rövid idő alatt kult státuszba emelkedett, köszönhetően a titokzatosságuknak, remek zenéjüknek és nem utolsó sorban a tavaly októberben megjelent Opus Eponymous lemezüknek. A honlapjukat nézegetve az ember elképed a lefixált koncertek és turnék számán, és már nem csak az öreg kontinensen híresek/hírhedtek, hanem az államokban is, erről is tanúskodik az őszre lefixált US tour. Na de mit is láttunk mi szerencsések, akik szem és fültanúi lehettünk ennek a szó szoros értelemben vett rituálénak?!
Egy elég hosszú, hangulatgerjesztő intro után szépen felvonultak a teljesen egyforma fekete lepelbe és csuklyába öltözött tagok, füst, fények és végül megérkezett a sátáni pápának öltözött, festett maszkos énekes és felcsendültek a Con Clavi Con Dio első földöntúli riffjei.
Az egybegyűlt szép izmos számot kitévő tömeg őrjöngve fogadta a svédek által előadott korai Mercyful Fate/King Diamond/Black Sabbath féle Satanic Heavy Metal-t. A stílus új vezetőjéről van szó, ezt tudta mindenki aki jelen volt, hisz ezért is jöttek el, hogy megtekintsék a Szellemet. A fent említett bemutatkozó album dalai képezték a setlistet, volt Elizabeth, Stand By Him, Death Knell, Prime Mover és végül a két kedvencem az instrumentális Genesis és utolsóként a Ritual. Még most is a hideg futkos a hátamon amikor eszembe jut az énekes grimaszolása, King Diamond mesterhez hasonló mozgása, előadásmódja. Mindent elárul a sikerről, ha elmondom, hogy az összes számot a közönség együtt énekelte ezzel a fura, rémisztő mégis igen szimpatikus figurával. A többi zenésztárs tette a dolgát, hozták a lemezen hallható témákat profin, minden nemű hiba nélkül (az első szám után elnémult az egyik gitár, de hamar orvosolták, és ez bele is fért, ugye a technika ördöge mindenhol jelen van, kiváltképp egy ilyen pokoli bulin). A mozgást nem vitték túlzásba, ami nem is csoda 40centis fordított kereszttel és talpig papi csuhába/csuklyába zárva én se szántanám fel a színpadot. Amúgy nem is hiányzott a bődületes zúzás, egy kis headbang egy kis járkálás épp elég volt, az emberek úgy sem tudták hirtelen felfogni hova kerültek, és vélhetően mindenki a maszkos, koponyás énekest leste, akinek a kiállását, viselkedését tanítani kellene. Ultragonosz és szélsőséges black metal zenekarok csak álmodozhatnak róla, hogy ilyen sötét, félelmetes és földöntúli hangulatot teremtsenek. Egyszer mindenképp látni kell a Ghost-ot minden sötét zenét kedvelő egyénnek, sosem láttam még ilyet azelőtt, pedig nem kevés zenekart tekintettem már meg a világot jelentő deszkákon.
Külön élmény olvasni a hazi fórumokon a találgatásokat a tagok kilététől, jókat nevettem, de nem rontom el a mulatságot azzal, hogy elárulok neveket...
Egy szó, mint száz, a Ghost egy kultusz, a mai metal zenében megkerülhetetlen zenekarrá nőtte ki magát, és ahogy beszéltük is hazafelé, a svédeknél történik mostanában valami...Join is for the last ritual!
Ghost:

A szintén svéd (innen érkezett a legtöbb banda, összesen 9 képviseltette magát) Enforcer volt a másik olyan csapat, akinek a jelenléte igen biztossá tette számomra a kiutazást a fesztiválra. A Ghost-hoz hasonlóan ők is nagyon rövid idő alatt befutottak, hisz 2008-as Into the Night anyagukkal már bejárták Európát, majd a 2010-es Diamonds-al már eljutottak a távolkeletre és az USA-ba is, tehát hamar meglódult nekik a szekér. Zenéjük a '80-as évek Heavy/Speed metaljaként írható körül, Iron Maiden/Warrant vonalon. Szemtelenül fiatal a tagság, átlag életkor 20-22 év körül van, ez érződik is a belőlük áradó vehemenciából, lelkesedésből, agresszióból. Az  élő előadásmódjukat a Death Angel-hez tudnám hasonlítani, keresztül kasul minden tag felszántja a színpadot, ez engem is folyamatos 40percnyi atom headbangelésre késztetett, széles terpesz, léggitár elő és pörgés ezerrel! Kirobbanó energiájuk a közönség minden tagjára kihatott, olyan nyomulás volt a színpad előtt, hogy hihetetlen. Mindkét nagylemezről játszottak, fele-fele arányban, elhangzott a Katana, High Roller, Into the Night, Scream of the Savage, Black Angel, Live for Tonight és a klipes Midnight Vice, stb.
Külön ajánlanám a sok szerencsétlen, egy helyben állós, maga elé nézős "zenésznek" hogy nézzen meg tőlük egy felvételt, garantálom, hogy sokak életkedve elmenne, mert rájönne, hogy amit ő csinál az csak egy kabaré és 20év körüli srácok lealázzák a teljesítményét!
Egyetlen negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy a srácoknak még nem sikerült megoldaniuk Adam Zaars gitáros pótlását, aki nem rég szállt ki a csapatból. Jelenleg Olof Wikstrand énekes vette a kezébe a másodgitárt, de néha a nagy pörgésben nem sikerült maradéktalanul visszaadnia Adam szólóit, ami persze nem is lenne/lesz egyszerű, kiváncsi vagyok a nyári fesztiválozás végére belejön-e a dologba! Ossian lemezeket kettétörni és kukába, sztreccs farmer, fejkendő, bőrdzseki elő és irány az éjszaka! Minden tag hozta a maximálisat, nem érheti panasz a bulit, kérem szépen a XXI. század Maiden-je lassan meghódítja a világot, nem is érdemtelenül! Take Me to Hell!!!!
Enforcer:

Ha már Adam szóba került az Enforcer kapcsán, akkor következzen a már megint csak svéd Tribulation! 2009-ben láttam őket itthon a Dürerben, amikor a Vital Remains-el nyomultak, az a buli jó volt, de ez még brutálisabbnak hatott. Késő délután, napsütés, kellemes idő, első sor a színpad előtt, különféle illatú füstölők, kelyhek, tökéletes volt minden egy brutális death-thrash horror show-hoz!
Jonathan Hultén és Adam Zaars warpaint-el az arcukon, szaggatott, mocskos ruhában léptek a színpadra Les Paul gitárjukkal, hogy megidézzék a holtakat, a két szőke raszta Johannes Andersson énekes/basszer és Jakob Johansson dobos szintén földöntúli külsőt kölcsönzött magának erre a sírásásra. A koncert gerincét a The Horror című első nagylemezük nótái adták, de volt szám a 2006.os Ep-ről is. Anno pesten még nem voltak ennyire átszellemülve koncert alatt, akkor is bangeroltak stb, de most Jonathan is olyan szinten felpörgette magát, úgy grimaszolt, buzdította a közönséget, mint egy démon. A hangzással voltak problémák, leginkább a beteg szólóik nem jöttek át emiatt, de lehet csak ott ahol én álltam, bár ez nekem nem sokat vett el a buli értékéből. Elhangzott többek közt a Crypt of Thanatophilia, Curse of Resurrection, Beyond the Horror, The Vampyre, stb. 35-40perces zúzás után vonultak le a deszkákról. Nem csalódtam, ilyennek kell lennie egy zombikat is felélesztő death-thrash bulinak, nagyon várom az új lemezüket! Bármelyik nap megnézném őket újra!  "From the seed of Belial he rises Spreading his sickening breath"
Tribulation:

A San Francisco-i Jex Thoth az államokban kultikusnak számító doom zenekar, de német honban is sokan kedvelik őket, ez látszott is az érdeklődők számán. Idén talán az egyetlen underground doom banda volt a fesztiválon, de más úgy se tudott volna labdába rúgni mellettük. Nem tudtam mire számítsak velük kapcsolatban, nem tudtam mennyire fog lejönni a zenéjük élőben, de nagyon kellemeset csalódtam! Az a fajta belassult, éteri, pszichedelikus zene ritkán sül el ilyen jól koncerten, de nekik sikerült maximálisan élvezhetően előadni ezt a fajta muzsikát. Maga Jex, az énekesnő megérne külön pár oldalt, színpadi kiállása, hangja, szövegei mind-mind egyediek és nagyon érdekesek. Rengeteg "female fronted" banda létezik ugyan, de egyik csajszinál sem láttam ilyen színpadi munkát és mozgást, mint nála. Nem az esetlegesen megszokott tömeggerjesztés/headbang ment nála, hanem egyfajta sátáni, átszellemült sámán tánc és gerjedés. Amellett, hogy igen szemrevaló kis szöszi, amellett énekesnőnek is első osztályú, a hangja végig rendben volt, hibátlanul kiénekelte az anyagokon hallható témákat. Volt füstölőzés, átszellemült tánc, őrjöngés, stb. A többi tag sem vallott kudarcot, 2 gitárral álltak ki, ami igen jót tett a hangzásnak, arányosan, tisztán, de erőteljesen szólaltak meg. A blues-os, hard rock-os szólóik nagyon odavágtak! Sajnos az Eu tour keretén belül kis hazánk kimarad, pedig szivesen megtekinteném, őket mondjuk a Dürerben, biztos lennének még ezzel így páran. Jó hosszan játszottak, minimum 50-60 perc lehetett a buli, sajnos az utolsó szám közben valami történhetett a keverőpultban, mert kifelé minden elnémult bő 2-3 percre a basszuson kívül, de a színpadon fent tuti hallották magukat, mert nekik fel sem tűnt, csak azt vették észre, hogy mindenki nekik háttal, a keverőpultra néz morcosan, hogy mi a fene történik. Ezt a technikai gondot leszámítva remek bulit adtak! A gyorsabb részeknél leszakadt a fejem kb. Még egy doom legenda kipipálva idén!
Jex Thoth:


A görög Rotting Christ kis korom óta nagy kedvencem, DE csak a régi anyagaik, az újak közül egyet se vennék meg és nem is hallgatom őket, ezért is készültem erre a bulira nagyon, egyrészt mert még sosem láttam őket élőben, másrészt pedig alapból úgy volt meghirdetve, hogy itt CSAK az első négy lemezről játszanak majd. Nagy megelégedésemre így is lett! Tehát csak a Passage to Arcturo, Thy Mighty Contract, Non Serviam, Triarchy of the Lost Lovers számok szerepeltek a programban. Igazi retro buli volt, über hangzással, vendég énekessel (Nemthengha -Primordial-) és sok-sok nyaktépő bangerolással. Láthatóan élvezték, hogy ezeket a régi nótákat tolhatják, pörögtek is a tagok rendesen, folyamatos vigyor, vicsorgás és fejrázás közepette tolták nekünk az old-school black metal már-már thrash-esnek tűnő behatásokkal. Sakis és Temis Tholis testvérpár nagyon össze lehet szokva '87 óta, ez érződött is, de a basszeros is '96 óta velük küldi már. Sakisnak feltűnően másabb lett a hangja, nem károg, mint anno, inkább üvölt, rikácsol, szerintem ezért is tűnt thrash szagúbbnak a dolog az átlagnál. Giorgos Bokos másodgitáros nagyon uralta hangszerét, hónaljból pengette ki ezeket a régi szerzeményeket, óriási vigyorral az arcán, a jókedve és buli hangulata át is ragadt rám is és szerintem mindenkire, aki elment megnézni őket. A King of the stellar war-al nyitottak, de volt Archon, Non Serviam, The Sing of Evil Existence (ebben volt a vendégéneklés), Fgmenth the Gift, stb. Abszolut tökéletes buli volt, setlist óriási, hangzás és hangulat über, azt az egyet sajnálom, hogy tőlük nem vettem merch-et, valamiért elfelejtettem, pedig voltak jó cuccaik. Mindegy, az élmény örök marad, az új lemezeik langyosak, mint egy tál leves, de ezeket a régi himnuszokat óriási élmény volt hallgatni! Mégis csak az egyik legalapvetőbb dél-európai black metal banda voltak anno! Hail Rotting Christ!
Rotting Christ:



Folyt. köv. hamarosan!

Faust