És itt a harmadik, egyben az utolsó nap beszámolója a Metalfestről!Ezer köszönet Chino barátomnak, a cikk megírásáért és ígérem, hamarosan megisszuk azt a sört!:-)

Egészen a harmadik napig nem kellett az időjárás-felelőst kirúgni, mivel hét ágra tűzött a nap. De hogy ne ússzuk meg eső nélkül, vasárnap délután, amikor épp az Astral Doorsra siettem, pont elkezdett szakadni. Szerencsére azonban hamar elállt, így nem volt akadálya a felhőtlen szórakozásnak. Mert bevallom, igazából fesztivál uccsó napját vártam legjobban, annál is inkább, mivel 4 nagy kedvencemet rakták be vasárnapra: a Kreatort, Kataklysm-öt, Rage-et és az Astral Doors-t. Na de haladjunk szépen sorjában!
Pont az Astral Doors kezdésére oda is értem Csillebércre és a Dio féle világot egyszerre hagyományőrző és modern felfogásban nyomató svéd társulatban nem is kellett csalódnom. Profin lezavarták rövidke műsorukat, amelybe belefért pl. a "Time To Rock", "New Revelation", "Slay The Dragon" és a végére a "Cloudbreaker". Koncertjük alatt a Sabaton énekes Joakim is ott tüsténkedett a színpad oldalán. Sajnos a korai kezdés miatt elég kevesen nézték őket, de bízom benne, h. ez nem szegte kedvüket és jövőre újra eljönnek hozzánk.
A svédeket egy görög  thrash horda, a Suicidal Angels követte. Nem először jártak nálunk, idén a Death Angel előtt is el lehetett csípni őket. Igazi időutazásra invitálták az egybegyűlteket a thrash irányzat fénykorába; mostanában eléggé nagy keletje van az efféle retro-brigádoknak.  Szóval a metalt ők sem újítják meg, de élőben garantáltan leszaggatják a fejet, olyan gránátokkal, mint a Reborn In Violence" v. "Bleeding Holocaust" nem is lehet tévedni. Rövid programjuk kitűnően ráhangolta az embereket a Kataklysm-re és Kreatorre.
A Kreator dedikálás sokak bosszúságára elmaradt, pedig Milléékkel én is szerettem volna találkozni, aláíratni a pólómat, plusz fotózkodni. Ráadásul utolsó pillanatban mondták le, ami azért nettó parasztság a rajongókkal szemben (bár gondolom, ebben inkább a turnémenedzser lehet ludas). Mindegy, helyette kihasználtam a Hammer standnál a cd akciót (minden lemez egy ezres volt!), majd visszamentem a Nagyszínpadhoz, ahol a thrash stílusnál maradva a Moby Dickes Smici vezette Bloody Roots csapott a lecsóba. Az  "Isten kezében" album dalai mellett terítékre kerültek M. Dick számok is, olyanok, mint pl. "Mennyből az angyal" v. "Te vagy a kezdet" (mindkettő a kiválóan sikerült visszatérő "Golgota" lemezről). Túl nagy különbséget zeneileg nem tapasztalok a két gárda zenei világa között, ezért nem igazán értem, minek kellett a Dick mellé egy másik közel hasonló stílusú banda, de ez már tényleg csak kekeckedés részemről, mivel azért alapvetően szimpatikus a dolog. Közben egy haverral sikerült elkapnunk fotózkodásra a Rage gitáros Victor Smolskit, aki híres közvetlenségéről, a tavalyi Diesel Clubos konci után is elcsíptem őt közös fotóra és aláírásra.

A Rock TV sátorban du. 5-től a cseh Craniotomy zúzta meg a közönséget egy kis grindcore pusztítással. A Skoda és Karel Gott hazájában eléggé virágzik az extrém irányzat, nem véletlenül rendeznek arrafelé számos olyan fesztivált, ahol csak a legbrutkóbb zenék kapnak helyet. A Craniotomy-t láttam már korábban Gorezone Party-n, most is hozták a formát. Utána még átzúztam az Equilibrium végére a Monster színpadhoz. Ők amolyan folkos black metalban utaznak német mitológián alapuló szövegekkel, felállásukban érdekesség, h. egy pöttöm kiscsaj, Sandra Völkl kezeli a basszust. Az Equilibrium fellépése közben történt egy igen pozitív élmény: egy vörös hajú leányzó (akinek ezúton is köszönet!) nekem ajándékozott egy Ego Project promó cd-t (megkérdezte, kell-e, én meg rábólintottam), így aznap rendesen betáraztam hallgatnivalóból. A bajor csapat sikert aratott, a közönség nagy része kajálta őket.

A Kataklysm előtt még kicsit átnéztem a fentebb említett Ego műsorára (ha már lett tőlük cd-m). Róluk azt kell tudni, h. ebben játszik a két Beloberk fivér (István és Zsolt), vmint az ex-Pokolgépes Jung Norbert, Kiss Zoli (Iron Maidnem, Age Of Nemesis) és Lahovicz "Puccer" Zoltán (Invader), tehát egy supergroupról van szó. Zenéjük karcos, de dallamgazdag power metalként írható le, kicsit az Oment idézte számomra. Nem tudtam végig maradni rajtuk, mert közben a Nagyszínpadon megkezdte a hallójáratok elleni támadást a kanadai death/grind legenda Kataklysm legénysége. Őket ismerve bíztam abban, h. pusztító koncit kapok tőlük, ez be is jött! Kíméletlenül letaroltak, akár egy megvadult elefántcsorda! Olyan monolitokkal, mint a "Shadows And Dust", "Serenity In Fire", "As I Slither","Crippled And Broken", nem is lehet hibázni. A basszerból énekessé előlépett Maurizio Iacono végig fel-alá járkálva dörögte sorait, a gitáros Jean-Francois Dagenais folyamatosan haját lóbálva, időnként grimaszolva ontotta a riffeket, Stéphane Barbe bőgős szintén veszettül headbangelte végig a fellépést, s hátrébb Max Dumahel dobos is kitett magáért bombabiztos alapozást hozva. A Kataklysm is több alkalommal járt már hazánkban, s remélem, jönnek még! Aki odavan az extrém metalért, az mindenképp nézze meg őket legalább egyszer, amennyiben a közelében járnak! Nálam konkrétan a nap (sőt megkockáztatom, az egész fesztivál) koncertje volt a Kreatoré mellett!

Miután a Kataklysm jól felszántotta a deszkákat, a német Rage-nek nem igazán volt könnyű dolga, mivel zenéjük dallamosabb és visszafogottabb. Viszont Peavy Wagnerék így is tenyerükből etették a közönséget. Vegyesen válogattak régebbi és újabb keletű eresztéseikből, ami papíron nem volna rossz, de én még mindig hiányolom, h. a szimfonikusra vett "XIII" és "Ghosts" albumokról egy hangot nem játszanak (pedig jó kis anyagok voltak azok), ahogy a korai thrashes érából sem tolnak már számot, no de ekkora múlttal a hátuk mögött nehéz lehet összeállítani a setlistet, elismerem. Volt viszont pl. az aktuális "Strings To A Web" albumról kezdésnek "The Edge Of Darkness", a power/thrash stílusban fogant  "Hunter And Prey"(megakedvenc!), a kissé Stratovarius ízű refrénnel bíró "Empty Hollow", a "Soundchaser"-ről a címadó, zárásként pedig az "End Of All Days"-ről a "Higher Than The Sky", ahol Peavy megénekeltette a publikumot. Összességében korrekt koncert volt, csak a Rage-hez méltatlanul rövid és hát az a fránya hiányérzet ugye...

Az E-Force-t is meg akartam mindenképp lesni, ha már ott vagyok. A Tündérgyárban egyszer már elcsíptem idén, na de Voivodból sosem elég. Ugyanis aki nem találta volna még ki, az ex-Voivod énekes Eric Forrest bandájáról van szó. Róla azt kell tudni, h. '94-től 2001-ig volt a legendás kanadai csapat tagja és két album készült vele: "Negatron", "Photos".  Természetesen saját E-Force szerzemények mellett elhangzottak Voivod számok is, melyek közül számomra a kissé Helmetes, ugrálós  "Insect" jelentette a csúcspontot, de mindet öröm hallani amúgy.

Aztán végre jöhetett a várva várt főattrakció, a Kreator! Nagyon érett már egy újabb bp.-i konci, hiszen utoljára 2009-ben jártak nálunk - akkor is Debrecenig kellett utaznia annak, aki látni akarta őket. Fénykorában a Kreator konkrét turnét is lebonyolított nálunk - ha emlékezetem nem csal, ez a "Terrible Certainity" idejében lehetett. Nézzük akkor, mit tudnak 2011-ben! A Mille Petrozza vezette germán thrash legenda a "Choir Of The Damned"-del és aktuális lemezük címadójával ("Hordes Of Chaos") gyújtotta lángra a színpadot. Már ekkor nem lehetett kétséges, h. a fesztivál egyik mindent vivő koncertjét számomra ők fogják adni! Rájuk már rendesen össze is gyűlt a nép. Főleg a thrashesebb korszakok voltak terítéken repertoárjukban, de azért becsúszott egy-két meglepi. Előkerült pl. az "Outcast" albumról a "Phobia", amelyről a büdös életbe nem gondoltam volna, h. még valaha eljátsszák élőben! Amúgy a kísérletezősebb "Renewal", "Cause For Conlict" és "Endorama" albumokat teljes mértékben hanyagolták. Viszonylag sokat játszottak: kb. 18 szám fért bele műsorukba, köztük olyan elmaradhatatlan alapvetések, mint a "Betrayer", "Pleasure To Kill", "People Of The Lie", "Flag Of Hate". Ráadásként pedig a "Tormentor" c. korai zsengével dózerolták le agysejtjeinket, s nyugtázhattam magamban, h. Ventor a kezdetekhez képest kiválóan megtanult dobolni!
A Metalfest utolsó koncertjeinek egyikét adta a kisszínpadon a Christian Epidemic. A lábatlani death/black fogat némi hallgatást követően támadt fel poraiból nemrég. Már megjelent egy vadiúj lemezük "Pusztítástan" címmel, természetesen erről is hangzottak el számok. A rendelkezésükre álló rövid időben Széles L. Zsolték megmutatták, h. még ma is van létjogosultságuk, agyig meg is telt rájuk a sátor. Ez volt részemről az uccsó koncert, amit néztem, ugyanis másnap melózni kellett, így fájó szívvel, de kihagytam a Krisiunt. Remélhetőleg legközelebb majd róluk is tudok írni vmit.
Összegezve azért a felemlegetett negatívumok ellenére remekül éreztem magam az idei MF-en is - király társasággal. Remélem, a szerényebb látogatottság nem veszi el a szervezők kedvét, s jövőre újból megrendezésre kerülhet a fesztivál - nem szeretném, ha a Metalfest is a Summer Rocks sorsára jutna. Jó lenne, ha végre MO. is fel tudna mutatni egy Wackennel egyenrangú fémzenei megmozdulást! De ez rajtad, kedves olvasón is múlik! Nem lehet mindig otthon ülni és panaszkodni a különféle fórumokon a drága jegyár meg gyengécske felhozatal miatt - ha kitartóan támogatod az undergroundot, biztos lehetsz benne, h. a jövőben a Te favoritodat is elhozzák majd előbb-utóbb. Magam részéről úgy gondolom, h. picit izmosabb kínálattal és alacsonyabb napijegyárakkal (nem mindenki akar hozzám hasonlóan mindhárom napra kimenni, van akit csupán egyetlen fellépő érdekel a majdnem hetvenből) több embert meg lehetne nyerni jövőre a fesztiválnak, vmint szerencsésebb lenne pünkösd idejére lekötni a bulit, amikor hétfőn nem kell dolgozni v. suliba menni, de ez már tényleg csak okoskodás részemről. A lényeg, h. 1 év múlva u.itt legyen Metalfest megint!

Chino81

Első nap beszámoló itt, a másodiké pedig itt.