Ahogy ígértük, itt a folytatása a Metalfest Open Air fesztiválnak, Chino tollából....

A csillebérci metalőrület második napjának már úgy vágtam neki, h. megpróbálok meglesni minden fellépőt, aki csak érdekel. De még így is volt, amiről lemaradtam. Példának okáért a Casketgardenről, akik déli 12h-kor (!) kezdtek - mekkora köcsögség már Pistiéket ilyenkorra rakni! Eleve nem értem, minek elkezdeni már délben a metalkodást, inkább kezdődjenek 14 v. 15h-kor az első fellépések, délben még jóformán senki nem néz koncertet, hanem kajál v. alszik. Én is legkésőbb 15h után értem ki vmikor (így a Skyforgerről és a fentebb említett Casket'-ről lecsúsztam), a Visons Of Atlantis végét még hallottam, meg a Rock TV színpadon játszó Twisterből is eljutott vmi az antennáim felé, de mivel tényleg csak a végére értem oda, így érdemben nem tudok róluk nyilatkozni, ahogy a Rising Dreamről sem, akikből csak 2 számot láttam-hallottam (az viszont rendben volt). Foglalkozzunk inkább néhány mondat erejéig a Stonehenge-el, akik nemrégiben alakultak újjá. A méltán kultikus hazai prog. metal fogat felállása a következőképpen festett: az őstagok közül BZ - énekes, Bóta Balázs - gitáros és a Vágtázó Életerőben is megfordult Szabó Kristóf - dobos képviseltette magát, míg a basszeros posztot Jutasi Sándor foglalta el, keyboardon pedig a szép emlékű After@Allból ismerős Czapár János játszott. A legtöbb dal természetesen az "Angelo Salutante" albumról csendült fel; kellemes nosztalgikus érzés fogott el, éppúgy, ahogy a Tündérgyáras Eclipse koncerten. Emellett bemutattak egy vadiúj számot, ami olyannyira új, h. még ki sem került a világhálóra, ennek alapján riffelős, sötét, de dallamokat sem nélkülöző anyagra számítok, amennyiben lesz folytatása. Nagyon felemelő volt őket újra látni, remélem, nem csupán egyszeri fellángolás lesz visszatérésük.

Utánuk egy szintén nem éppen mai gyerekekből álló amcsi csapat, a While Heaven Wept érkezett. Ők is a metal progresszívebb, agyasabb ágát művelik. Heten vannak (mint a gonoszok, haha), köztük egy billentyűs hölgy, gyk. már a 80-as évek vége óta léteznek, az alapító tagok közül azonban mára csak Tom Phillips gitáros maradt hírmondónak. Nemrég jött ki új lemezük, ennek kapcsán a metal média kicsit jobban foglalkozik velük jelenleg. Vérprofin játszottak, igen nívósak a témáik, egyedül azt lehetne kifogásolni, h. túl sok volt a lassulás (ami nem olyan meglepő, ha azt vesszük, h. az epikus doom felől indultak), kicsivel több lendületet, pörgősebb részt el bírtam volna viselni. A  zenészek is eléggé blazírtnak, statikusnak tűntek odafent, mondjuk ehhez a fajsúlyos muzsikához nem is illene egy KISS szintű látványos cirkusz. Ettől függetlenül rendben volt a koncert, nem bántam meg, h. végig maradtam rajtuk (filóztam, h. átnézzek-e Velvet Sealre a Rock TV színpadra, de végül passzoltam, úgyh. tőlük ezúton is elnézést!).

A WHW konci befejeztével átzúztam a kisszínpadhoz, ahol a prog. powerben utazó német Lanfear elejét néztem meg. Náluk is volt keyboard, meg is jegyeztem magamban, h. ma kicsit túl sok van a szintis zenekarokból, haha. Utánanéztem: elég régóta létező csapatról van szó, ennek megfelelően profin tolták, megkockáztatom, tán a nagyszínpadon sem vallottak volna szégyent. Zenéjük kicsit a honfitárs Vanden Plast és a brit Thresholdot idézte számomra. Negyedórát ha láttam belőlük, mert sietni kellett át Primordialra. Na őket vártam az egyik legjobban a szombati napon. A black metalt kelta zenei elemekkel és újabban némi elszállós post-rockkal vegyítő ír brigád nem is okozott csalódást, egyedül az lehetett a konci szépséghibája, h. nem késő este volt, úgy jobban tudott volna érvényesülni a lényeg. De Alan Nemtheanga-ékon tényleg nem múlt semmi, igyekeztek már a kora esti órákban elhozni az apokalipszist. A kicsit Lizzy Bordenesen kinéző Alan fekete-fehérre mázolt arccal nyomult fel-alá és extrém hangterjedelmét minél jobban kihasználva próbálta hipnotizálni az egybegyűlteket, a szőke gitáros pedig folyamatosan,  igazi metalos módjára lóbálta haját és sikált a hangszerén, de a többi tag teljesítményére sem lehetett panasz. Kb. 7 szám fért bele műsorukba, köztük olyan monstrumok, mint a "Lain With The Wolf", "Bloodied Yet Unbowed" v. a záró "Empire Falls".

A Stormwitchet is vártam már nagyon; a germán heavy/power legenda újabban nem sűrűn fordul meg Magyarországon (pedig fénykorukban komplett turnét bonyolítottak hazánkban is), úgyh. annál nagyobb ünnep, ha felbukkannak itt. Kötődésüket ide mi sem bizonyítja jobban, minth. anno egy budapesti koncertfelvételt is kiadtak hivatalosan (hasonlót - amennyiben emlékezetem nem csal - csak a Manfred Mann's Earth Band csinált előtte). A "fekete romantika mesterei"-nek is nevezett zenekarban a klasszikus felállásból napjainkban csupán ketten vannak: Andy Mück - énekes és az egyszer már kivált, de a kétezres évek közepe óta újra a Viharboszorkányok sorait erősítő Jürgen Wannenwetsch - basszer.  Tetőtől talpig fehér középkori jelmezbe bújva zenéltek és ahogy belecsaptak a "Stronger Than Heaven"-be, hirtelen visszarepültünk az időgéppel uszkve 25 évet. Kár, h. viszonylag keveseket érdekelt a programjuk, ennél többet érdemeltek volna azért. Kb. fél órát néztem a koncertjükből, sajna nem maradtam végig, mivel áttűztem a Rock TV sátorba még a Magma Rise végét elcsípni. Amit jól tettem, ugyanis később dumáltam Bánfalvi Sanyival és kiderült, h. lemondták a jún. 18-ra tervezett fellépésüket, ami az Apey&The Pea-vel közösen lett volna. Pfff! A Holdampf Gábor-Janó Misi-Bánfalvi Sanyi-Hegyi Kolos összetételű doom supergroup egész egyszerűen nem tud hibázni élőben, most is hozták a formát. A csúcspontot a "Tombstone Eyes" és a végére tartogatott Mood nóta, a "Glow Burn Scream" jelentették, utóbbi többeket is komolyabb beindulásra késztetett a sátorban.

Vissza a Monster színpadhoz, ahol lassacskán elkezdte programját a szombat egyik főzenekara, az Arch Enemy. Rájuk már szebben össze is gyűltek az emberek. A "Khaos Overture" nyitány után a friss album ("Khaos Legions") indítószámával, a "Yesterday Is Dead And Gone"-al robbantak be a deszkákra. Angela Gossow-t látni már önmagában nem akármilyen élmény, hát még milyen megdöbbentő hallani, ahogy férfi módjára hörög! A szőke ciklon most is beleadott apait-anyait, ura Mike Amott pedig szórta a szikár, mélyre hangolt riffeket és szólózgatott bőszen. Apropó Amott! Ha már itt tartunk, bevallom, h. másik jelenlegi együttese, a hamisítatlan, dögös stoner rockban erős Spiritual Beggars közelebb áll hozzám (kedves szervezők, koncertet Budapestre mielőbb!), az Arch Enemy-t csak néha-néha veszem elő, de be tud ütni, ha egy kis brutalizálásra van hangulatom. A fellépésükkel kapcsolatban azonban ugyanazt lehet felhozni negatívumként, mint a Cradle Of Filth esetében, vagyis túlságosan egybefolynak a szerzeményeik, nagy masszaként marad meg a szürkeállományban, plusz ebből a nem túl változatos zenéből bőven sok a több, mint egy óra. Majdnem az összes Angelával készült albumról csipegettek vegyesen, az újról is elpotyogtattak még számokat, csupán a 2009-es "The Root Of All Evil"-t hanyagolták. Nagy bánatomra a "Mechanic God Creation"-t sem játszották a "Doomsday Machine" albumról, pedig az a kedvencem arról a lemezről, ettől függetlenül tisztességes koncertet adtak, én legalábbis a fentebb ecsetelt kritikák ellenére jókat bólogattam és léggitároztam rá.

Majd némi szünetet követően a Sabaton vette birtokba a színpadot, akik intrónak a Europe "Final Countdown"-ját választották - ez még magnóról ment. A háborús, történelmi témákkal foglalkozó power metal társulat jelenleg a legünnepeltebb svéd HM csapatnak számít; utoljára talán a Hammerfall körül volt ekkora hype, mint ami most övezi a Sabatont. Magyarországot pedig különösen a szívükbe zárták, olyannyira, h. már szinte hazajárnak ide, lévén errefelé van az egyik leglojálisabb rajongóbázisuk. Joakim Brodénék látványos gigashowt ígértek előzetesen, ami úgy ahogy meg is valósult. Már az első nóta, a "Ghost Division" alatt robbant a színpad! Volt elképesztő pirotechnika, petárdák durrantak el (sokszor akkorát szóltak, h. azt hittem, megsüketülök). Az biztos, h. ünnepi hangulatot teremtettek, jöttek szép sorjában pályafutásuk legismertebb dalai (főleg az utóbb két album - "The Art Of War", "Coat Of Arms" - opusai voltak terítéken, a korai érát és az "Attero Dominatus" lemezt teljesen hanyagolták), a háromnegyed háznyi közönség pedig a tenyerükből evett. Én is gyk. majdnem végigtomboltam/táncoltam Clash pulcsimban az egészet. Azért majdnem, mert konci közben kiszúrtam a Stormwitch ritmusszekciójának két tagját és készült közös fotó; mi több: a dobossal, Stefannal még dumálgattam is. Lehet fikázni a Sabatont, h. túl vannak értékelve, de sztem úgy jó ez a banda, ahogy ki van találva és ők az egyik fényes bizonyíték arra, h. komoly témákkal a szövegek középpontjában is lehet szórakoztató produkciót előállítani. Túlzott zenei magasságokat is dőreség lenne várni tőlük - ez nem a Dream Theater, ahol minden tagnak villantani kell. Zárásként a már megszokott "Primo Victoria"-t kaptuk és aki csak miattuk jött, kizárt, h. elégedetlenül távozott volna.

A Rock TV színpadon folytak tovább a koncertek egészen hajnalig, így aki nem ment haza Sabaton után, az még megnézhette előbb a Thulcandra nevezetű black hordát,majd egy másik feketefémben utazó brigádot, az Iskaldot, de róluk kicsit később. A bajor Thulcandrát már ismertem lemezről (egy van nekik eddig, "Fallen Angel's Dominion" címmel még tavalyról), amolyan északi hangulatú grimmülést vezettek elő. Trió felállásban tolták és német létükre eléggé érzik azt a bizonyos csak skandináv bandákra jellemző fagyos feelinget. Ekkor már kicsit kezdtem fáradni, de azért a norvég Iskaldot megvártam még. Merth. nehogy véletlenül is műsorváltozás nélkül maradjon a nap, helyet cseréltek az Alcesttel (ezért kit szabad lelőnöm?). Bosszantott is eléggé a dolog, mivel az Alcestre kíváncsi lettem volna, erre kiderült, h. ők már lezavarták műsorukat az Arch Enemy alatt. Szopacs. Így hát be kellett érnem az Iskalddal, akik vérbeli ős-blacket tolnak némi thrashes attitűddel. Nevük jelentése jéghideg - mily meglepő, haha. Egészen rendben lettek volna ők is, de mivel tényleg rendesen elfáradtam, csupán az első pár szám erejéig néztem.

Folytatása következik.....

Chino81

Az első nap beszámolóját itt olvashatod.