Chino barátunk volt olyan rendes, hogy írt nekünk beszámolót a Metalfest Open Air Hungary rendezvényről.Lássuk, hogy milyen is volt az első nap, az ő szemszögéből nézve:

Viszonylag sikerrel rajtolt a tavalyi első - pünkösd idején megrendezett - csillebérci fémzenei happening, az első 2 nap tragikus időjárása és a műsorbeli kavarások ellenére is, így joggal lehetett bízni egy esetleg még jobb folytatásban. Az idei évben már júniusban került megrendezésre a fesztivál, reménykedni lehetett tehát abban is, h. az időjárás kegyesebb lesz hozzánk. Bár nem voltunk idén sem kevesen, a fesztivál látogatottsága mégis eléggé elmaradt a várttól. Hogy ennek mi lehetett oka, azt hosszan lehetne ragozni. Egyik talán, h. a tavalyihoz képest most kissé karcsúbb volt a line-up. OK, örültem pl. a Kreator, Saxon, Primordial, Kataklysm felbukkanásának, meg annak is, hogy az Astral Doors bepótolta múltkor elmaradt fellépését, de a svédeket leszámítva az említett bandák már nem először jártak nálunk (s nem másodjára), nekem őszintén szólva hiányzott egy olyan igazi közönségcsalogató headliner, mint a Lamb Of God volt egy éve - összességében azt kell mondjam, biztosra mentek a szervezők és jóformán unalomig ismert bandákat hívtak meg főműsorszámnak (érthetetlen, h. az igazán nagy dobásokat miért pont Hegyaljára v. a többi vidéki fesztiválra tartogatják - nem mindenki tud olyan messzire leutazni). Másik dolog pedig, h. az ár/érték arány nem igazán volt viszonyban egymással. A 3 napos bérlethez ugyan hozzá lehetett jutni múlt év végéig egy tízesért, de utána egyre jobban emelkedtek az árak (habár aki szerencsés volt, még megvehette innen-onnan eredeti kedvezményes áron), arról nem beszélve, h. a több, mint 9 ropis napijegy enyhén szólva is pofátlanul magas. S ha összevetem a kinti Metalfestekkel a kínálatot...hát annyira nem nagy szám. Direkt lecsekkoltam a külföldi Metalfestek felhozatalát, ott olyan komoly nevek sorakoztak, mint pl. Entombed, Black Dahlia Murder, Sodom, Scar Symmetry. Őket vajon miért nem lehetett elhozni? Jó tudom, Sodom már volt idén a Dieselben, BDM pedig lesz ingyen a Dürerben hamarosan, de akkor is: ha a kinti Metalfestekhez hasonlóan izmosra sikerült volna összeállítani  az itthonit, szavam se lenne és másoknak is jobban megérte volna a pénzt. Ha pedig harmadik indokot is mindenképp keresni akarunk, akkor talán az időzítés sem volt a legjobb; pünkösdre kellett volna idén is szervezni, mindenki jobban járt volna (akik meg ezen képesek fennakadni, azokra kár is szót vesztegetni, szánalmasak). Az első nap számomra kicsit rövidke volt, lévén h. egyéb elfoglaltságaimból adódóan sikerült legalább a programok felét jól lekésnem (köztük nem kis bánatomra a Graveworm, Vicious Rumors, Misery Index fellépését). A Nagyszínpadon különösebb változás nem történt (ha csak az nem, h. a Monster nevű energiaital-cég szponzorálta).

Már ment  a Pokolgép, amikor megérkeztem, kívülről is jól lehetett hallani. A Kukovecz Gábor vezette brigád átesett néhány személyi változáson a közelmúltban, de jót tett nekik a vérfrissítés. Speciális fellépéssel készültek a Metalfestre, mivel abban a megtiszteltetésben lehet részük, h. a Hammerfall (akik maguk is nagy 'gép fanok) feldolgozta a "Hol van a szó" c. lírait. Ennek apropóján hívták meg a HF két oszlopos tagját Joacim Cans-t és Oscar Dronjakot egy kis vendégszereplésre. Három számot adtak elő közösen, köztük a már említett majdnem világslágert. Utánuk a Wintersun következett Finnországból, de mivel még csak felfedeztem a terepet és a cuccomat is le akartam adni megőrzésre, így őket jobbára csak kívülről füleltem. Túlságosan nem tanulmányoztam a munkásságukat előtte, így nem nagyon tudnék róluk írni, de a hallottak alapján nem voltak rosszak. Amolyan középligás csapat nordikus metallal az Amon Amarth/Bodom vonalról. A finnek egy igazi élő fémlegendának, a 70-es évek közepe óta fáradhatatlanul nyomuló BHMÚH alapcsapat Saxonnak adták át a terepet. Nem tagadom, Biff Byfordék színre lépését vártam a nap fellépői közül az egyik legjobban. A Tesstimony sajna velük egy sávban játszott (számos ismerősöm inkább őket nézte, nem élik igazán a true heavy metalt), úgyh. Balázséktól ezúton is elnézést tényleg.

Szóval nézzük, mi újat lehet írni egy Saxon konciról. Biffék a friss albumuk ("Call To Arms") nyitódalával, a "Hammer Of The Gods"-al csaptak a lecsóba.Lehet mondani, hogy maguk mellé állították a jó félháznyi közönséget. A vadiúj anyagról ezután is potyogtattak el számokat, köztük a tipikus galoppozós "Afterburner"-t és a visszafogottabb címadót. Emellett sorjáztak az olyan klasszikus nóták, mint pl. "Motorcycle Man", "Heavy Metal Thunder", "Denim And Leather", vmint egy teljesen feleslegesen elnyújtott "Wheels Of Steel"(ezzel zárták műsorukat). Áradt a profizmus a deszkákról: Byford mester hangja mit sem kopott, mindamellett karizmatikus megjelenése is igazi frontemberré teszi eleve, a két bárdista, Paul Quinn (a megszokott fejkendőjében) és Doug Scarrat a tőlük megszokott  rutinnal adagolták azokat a zseni riffeket, vmint szólóztak jóízűeket, Nibbs Carter folyamatosan bólogatva nyúzta négyhúrosát, Nigel Glockner pedig számomra a nap hőse volt: vmiért nem szokás őt emlegetni, ha a legkiválóbb dobosok kerülnek szóba, pedig magömlesztőek a témái; a kettőnégyes kalapáláshoz, speedesebb tempókhoz és a lassabb, kimértebb ritmusokhoz egyaránt kiváló érzéke van. Ugyan kivált már néhányszor a csapatból, de Biffék rendre visszafogadták. Neki egyszerűen itt a helye, ennyi.
Hogy mégsem volt egészen tökéletes a koncert, annak a pofátlanul rövid műsoridő az oka. Alig 50 percet, ha játszottak! OK, ez fesztiválfellépés, de akkor is: egy ekkora múlttal rendelkező együttestől ennél azért többet várt volna az ember. Ráadásul ki sem töltötték rendesen a rájuk kiszabott időt, hanem kb. 10 perccel a hivatalos befejezés előtt ünnepeltették magukat, majd levonultak. Egy szem ráadásra igazán visszajöhettek volna még! Remélem, jövőre kárpótolnak majd egy önálló koncerttel.

A Cradle Of Filth előtt még sikerült a román Spiritual Ravishment végét elcsípni a kisszínpadon, akik amolyan ultrabrutkó death/grindban utaznak, nem is rosszul. Itt jegyezném meg, h. a kisebbik világot jelentő deszka ezúttal nem a csarnokban volt berendezve, hanem külön sátrat kapott, ami kb. akkora, mint a Sziget Civil Sátra. Aztán tűzés vissza a Nagyszínpadhoz, mivel lassacskán színpadra keveredett a nap másik legjobban várt szereplője, a Cradle Of Filth. Az egészen fiatal metalosok számára nyilván ők jelentették a fesztiválon a legfőbb vonzerőt a Sabaton és Arch Enemy mellett. Amúgy Dani Filth és nyomon követhetetlenül sok személycserét megért együttesének tevékenykedése már régóta eléggé megosztó: van aki a metal jövőjét látta bennük, van aki szerint meg kommerszek, elárulták a black metalt, bla bla bla. Én azonban nem okoskodni, meg állást foglalni mentem oda, hanem abban bíztam, h. a COF ismét gyilkos lesz élőben. S az is volt. Egy ideig legalábbis. Mert rá kellett jöjjek: a Cradle horrorisztikus hangulatú számai egész egyszerűen összefolynak élőben, nem igazán tudom őket megkülönböztetni egymástól, kvázi mintha egy szerzemény ment volna végig, hiába törik meg váltásokkal. Annyi bizonyos, h. a "Humana Inspired To Nightmare"-rel vette kezdetét a pokoli színjáték. Daniék amúgy vmennyi korszakukat megidézték egy-egy szám erejéig; volt pl. "Honey And Sulphur", "Her Ghost In The Fog", "Nymphetamine", "The Principle Of Evil Made Flesh", s annyit mindenképp a javukra kell írni, h. a Saxonnal ellentétben ők bőszen kihasználták a rendelkezésükre álló játékidőt. Az immár rövid frizurával nyomuló törpe jellegzetes, eszelős sikolyai tudom, h. sokaknál gátat jelentenek a COF megkedvelésében, viszont lemezminőségben hozta azokat. A tisztább énekekért javarészt a billentyűs csajszi, Caroline Campbell felelt. Ráadásként a "From The Cradle To Enslave"-vel (tudjátok, ennek a videoklipjét kellett cenzúrázni) adták meg a kegyelemdöfést.

Utána átsétáltam a kisszínpadhoz Demonlordra, akikre rendesen megtelt a sátor. Jurásek Balázsék meg is hálálták ezt és egy vidám, felszabadult koncertben lehetett része mindenkinek, akinek maradt még energiája COF után. A győri heavy/power brigádnak nemrégiben jött ki új lemeze, amelyet a Hammerworld magazin mellékleteként beszerezhetett minden magára vmit adó fémszívű. Erről is játszottak természetesen jó néhány opust. S mivel a román Kistvaen last minute visszalépett, így a Vanderbuyst maradt utolsó fellépőnek. A Hollandiából érkezett trió annak ellenére, h. nem annyira régóta létező csapat, tagjain azért látszott, h. nem ma kezdték az ipart. Régisulis BHMÚH/hard-rock/rock 'n' roll összetételű muzsikájuk, amely nagyjából a Samson, UFO, Thin Lizzy, Sinner nyomdokain halad, egész jó kis levezetésnek bizonyult egy kemény nap után. Sajna csak az elejére tudtam maradni, mivel energiám is fogytán volt, plusz az uccsó buszt is el kellett érni Budaörsre.

Folytatása következik.....

Chino81