Ha jól emlékszem, valamikor tavaly májusban kapott szárnya a hír, hogy a Dalriada új albumon kezd dolgozni. A novemberi megjelenés csúszott, sajnos. Ámde azt hiszem, megérte még várni rá plusz 3 hónapot, ugyanis a zenekar új albumát a német AFM Records adta ki. Én (és még sokan mások) nagyon vártam már ezt a lemezt. Talán lehet nem is nekem kéne kritikát írni róla, tudni rólam, milyen elfogult vagyok Dalriada témában (ahogy szoktam mondani, ha sramli zenét játszanának, én még azt is imádnám :D).
A korongra a február 12-én Diesel Club-ban lezajlott lemezbemutató koncerten tettem szert. A borító nagyon szép, a booklet is tetszetős, ismét Binder Júlia munkáit csodálhatjuk meg. Alá is van írva, ahogy kell, díszeleg a polcomon már majd egy hónapja. Aki a digipack-os változatot vette meg, az még megtalálhatja rajta a „Hajdútánc” illetve a „Zách Klára” videóklipjét is.
Akkor kezdem a kritikát… :)
A lemez egy „Intro”-val indul. A zenekar ezúttal is a Fajkusz Bandával dolgozott együtt, akik csak színesítik az albumot. Nagyon remélem, hogy megtartják ezt a jó szokásukat, és még jópár albumon közreműködnek majd. Az „Intro”-ban leginkább Fajkusz Attila énekel. Ha hallgatjuk, akkor nem biztos, hogy megmondanánk, hogy ez egy Dalriada albumnak indul. :)
Másodikként a kb. tavaly tavasz óta koncertekről ismert „Hajdútánc” következik. A zenekar klipet is forgatott ehhez a dalhoz. Nekem nagyon tetszik a klip, tökéletesre sikerült (mi mást is mondhatna egy elvakult fanatikus? :D). A dal is nagyszerű, pörgős és minden van benne, ami egy jó Dalriada dalhoz kell. Szintén kiemelném, azt, hogy Laura károgása a dalban tetszik, eddig nem sokat hallhattuk őt „boszorkányoskodni”, szerintem nagyon „jól áll” neki. :)
Harmadik dal a „Hozd el Isten”, amelyet szintén megismerhettünk már a lemez megjelenése előtt, hiszen a decemberi Hammer-ben lévő cd-mellékleten rajta volt. Ez a dal először tőlem kívánt némi emészteni valót, az „Eddás-country”-s betét miatt, de sok hallgatás után már nem volt vele gond. Szövegileg akkoriban nagyon megfogott, kicsit a magaménak éreztem, annak ellenére, hogy ateista vagyok. :D
Keresztény vonalon haladva, következik a „Mennyei harang” című szám. Ez az egyik dal, amiben azt hallhatjuk, hogy Laura hangja az évek során egyre szebben csengőbb lesz. A versszakok közti hegedűszó adja a dal drámaiságát. Már ami a dalban elmondott történetet illeti. Szívszorongató, és egyben felemelő ez a dal.

Aki ott volt a már említett Diesel-es bulin, az hallhatta az címadó dalt, az „Ígéret”-et is. Szintén Laura csodálatos énekével kezdődik a dal, mint a „Mennyei harang”-nál. A dal refrénje nagyon tetszik (jellemző az együttesre, hogy egy-egy dalrészletet egyszerre többen énekelnek, és ennél a dalnál is így van). A szóló rész alatt még a hegedű ismét megszólal.

A lemez kezdetleges hallgatása közben úgy éreztem, hogy az „Igazi tűz” lesz a favorit dalom a lemezről. Aztán kiderült, hogy inkább hangulatfüggő, hogy épp melyik dal az elsőszámú kedvenc. Engem ez a dal a „Hajnalpírra” emlékeztet, lehet a szövegszerkezete végett, nem tudom. Szövegileg ez is nagyon közel állt hozzám, de aztán próbáltam elvonatkoztatni az aktuális lelkiállapotomtól a dalt, mert felesleges lenne egy ilyen gyönyörű dalt kötni bármihez is. Andris annyira gyönyörűen ír, a refrén egyszerűen varázslatos. Felemeli a lelkem. :)
A „Kinizsi mulatsága” című dal is elhangzott a Diesel-es bulin, és azóta szállóigévé vált, a baráti rajongó körömben az, amit Andris bevezetőként mondott, hogy az a dal következik, amelyben elhangzik a zenekar új neve a „Laura, Laura, jó vitézek”. Nekem ez nem mondott semmit, mindaddig, amíg meg nem hallottam a refrént, mely úgy hangzik, hogy: „Lóra, lóra jó vitézek”. Ez az Andris… :D Pojéngyáros… :D Szóval azóta én is csak Aursi vagyok, mert „ha a lóra a Laura, akkor az Orsi az Aursi”. Mindegy, remélem Bogi most úgy röhög, hogy leesik a székről! :D Na de, nem zökkentem ki, tudom mi a dolgom, csak, mindegy… :D Ebben a dalban ismét hallhatjuk Laurát károgni. Egyébként, a vége elég durva, már ahogy szövegileg megfogalmazódik, hogy Kinizsi mily módon mulatott, miután legyőzték a pogányt, tiszta pszihórror. :D

A „Hadak útja” az a dal, amelyet eddig nem sokszor hallgattam meg. Nem azért, mert nem tetszik, nincs vele baj, egyszerűen a többi valahogy jobban bejön. Jó kis basszussal kezdődik. Egyébként énekileg talán az egyik legösszetettebb, van benne hörgés (még mindig nem tudom, hogy Tad vagy Barnus hörög…), ércesen éneklő Andris, és dallamos refrén.
A „Leszek a csillag” az egyik olyan dal, amely már-már elkopott a lejátszómon, volt hogy csak azt hallgattam egy napon keresztül. Nagyszerű szintis intróval kezdődik, majd a gitárok kíséretében megszólal a hegedű is. Énekileg pedig… Nem tudom elmondani mennyire gyönyörű. Laura ismét annyira csodálatos, és Andris most nem ércesen, hanem lágyan énekli a maga részét. Szövegileg is elképesztő, megint csak ámulni tudok azon, hogy Andris milyen csodálatos sorokat képes papírra vetni. A gyönyörű dallamos sorok mellett, azért itt is kapunk hörgést is (még mindig nem tudom, hogy kitől… :)). Azt hiszem, nekem ebben a dalban tetszik a legjobban Barnus játéka. Nagyon remélem, hogy koncerteken sokszor elhangzik majd ez a dal!
Utolsó, az „Outro” előtti dal, az előbbi „kistestvére”, a „Leszek a Hold”. Talán azt kell kiemelni először, hogy ebben a dalban anyanyelvén (finnül) közreműködik a Koorpiklaani frontembere, Jonne Järvelä. Az írásban már sokszor emlegetett Diesel-es bulin az ő részét Barnus dörmögte el. :) Remélem, egyszer majd Jonne-val is elő tudja adni ezt a dalt a zenekar! Egyébként érdekes a dal, így magyar-finn versszakokkal. Remek öltet volt! Még érdekesség, hogy Andris ebben a dalban „dörmög” (valahogy nem tudok rá jó szót találni… :D). Így még őt nem hallottam énekelni, lehet volt már rá példa, de most hirtelenjében nem emlékszem rá. Egy érdekes „indián” betét is van a dalban, ez is eleinte fura volt nekem, de a 657. hallgatás után már megszoktam ezt is.
Az „Outro”-ban szintén egy kis „indiános” rész van, majdnem egy percben, és ezzel véget is ér a korong. (Javaslom újra indítani a lejátszóban!!!)
Összességében egy remek albumot hozott össze ismét a zenekar. Amint a „Hajdútánc” és a „Hozd el Isten” a fülembe jutott, úgy voltam vele, hogy kettőből kettő csillagos ötös, és ha a többi dal csak feleannyira jó, mint ez a kettő, akkor már igazi remekmű. Gyönyörűn ének, nagyszerű népzenei betétek, ütős szólók (Matyííííííí ^^ ;)). Azt hiszem, tökéletesen elégedettek lehetünk a véleménnyel. Mondom mindezt elfogultan, de hát ez van. :D
Egyébként a dalokról egy rövid leírás is található a zenekar honlapján (www.dalriada.hu), az „Ígéret” menüpont alatt.
A tavaly készült interjút Andrissal (ha még nem tettétek) itt olvashatjátok, a februári Diesel Club-os koncerten készült fotókat pedig itt tekinthetitek meg.

Aursi (Orsi)


Interjú itt.