Kitörő lelkesedéssel vártuk a 2009. augusztus 19-23. között megrendezésre került nyírbátori fesztivált. Igaz a fesztiválon négy éve nem jártam, de a terep ismerős volt, többször voltam már a Nyírbátori Gyógyfürdő és Kemping helyszínén.
A fesztiválozókat, és így minket sem rettentettek el a felújítási munkálatok.
A concertphotos.hu 3 fős rögtönzött különítményeként érkeztünk a helyszínre 19-én, a kora reggeli órákban. Hatalmas sor a jegypénztárnál sok lelkes, akkor még józan (?) fesztivál látogatóval. Persze akadtak, akik már reggel tízkor is elemükben voltak (a „vérem a rock”, illetve a „bűnöm a rock” a Kempingező közönség szlogenjévé vált, én először a sorban állva hallottam, majd minden reggel erre ébredtem a kempingben is).
A kötelező biztonsági ellenőrzéseken túljutva, egy hosszú árnyas út vezetett a kempinghez, ami szintén árnyékos terep volt. Nem telt bele sok idő, de a kemping teljesen tele lett, ahogy első sétánkat megtettük, már a kemping környéke is tele volt sátrakkal. A kempingben szabályosan kialakított sorokból össze vissza színes foltok lettek. Szóval nem panaszkodhattak a rendezők, a látogatottságról ugyan számszerű adatok nem állnak rendelkezésemre, de szemmel láthatóan óriási volt az érdeklődés.
Az első napot (majd a többit is) a Jäger-Bár nevű sátornál kezdtük, majd elindultunk az első kiszemelt koncertre, amely a Tér-Kapcsolat Színpad tehetségkutató rendezvényének részeként az Aetrigan nevű általunk már jól ismert zenekar fellépése volt. A nem sokkal utána következő Nasmith szintén nagy sikert aratott. Magyar szövegek, és az énekes sokszínű hangja meghozta a kívánt sikert. A nyíregyházi H.E.R.O. szintén kiváló hangzású koncerttel kedveskedett a közönségnek. A Tér-Kapcsolat Színpad első napi repertoárjából bemelegítésnek ennyi tökéletesen megfelelt. Az első napi Nagyszínpados műsor nem volt éppen kedvünkre való, de a Piramist már „csakazértis” megnéztük, a Belgát meg már csak azért is mert ők a Belga. Jó bulit csináltak a színpadi képben szerintem nem csalódhattunk és elnyomták a slágerszámokat, senki nem panaszkodhatott :)!
Az első napba részünkről ennyi fért bele.

A második napot még mondhatni frissen kezdtük, a délelőtti pihenés után ismét a Jäger-Bár felé vettük az irányt, nem is sejtettük, hogy belefutunk az aznap esti főbanda, az Agnostic Front, tagjaiba. Úgy látszik a Jäger-Bár nem csak nálunk aratott ekkora sikert :)! A délután további részét a Kemping színpad előtt és a Tér-Kapcsolat színpadnál töltöttük. Az Incubus Cover Band, nekem nagy kedvenc, így örültem, hogy sikerült a koncert után néhány szóra elkapni a fiúkat. Jó hangzás, a VL45-ben is frontember énekes kiváló hangja, és a csekély számú, de lelkes közönség (megjegyzem velem az élen) kiválóan szórakozott. A Tér-Kapcsolat színpados Hope The Last, és a Pie On Ear jól nyomták, de az Insane! Évekkel ezelőtt láttam őket utoljára, és hihetetlen kellemes meglepetés ért. Az Isten Háta Mögött fellépését már nagyon, nagyon vártuk, egyetlen negatívum, hogy közben a nagyszínpadon elkezdődött a Rauchy koncertje, szóval négy szám az IHM-ből, és sprint a nagyszínpadhoz, hogy láthassam újdonsült kedvenceimet. A Wach Out című számra sikerült is odaérni, hatalmas tömegben előreverekedni magunkat, az volt a nagy feladat. Így végül sikerült végignézni ezt a koncertet (is) a legelső sorból! Az utána következő Superbutt szintén hatalmas bulit csinált. Az aznap esti főzenekar az Agnostic Front előtt a Nagyszínpad előtt már mozdulni sem lehetett. Az éjszakát a Tér-Kapcsolat Színpad előtt zártuk a Cadaveressel, akik hozták a kötelezőt, de az utolsó két számért megérte, a vendégénekes közreműködésével tolt zárás nagyon ott volt!

A harmadik nap reggelén én már csak arra tudtam gondolni, hogy „ma este lesz a Volbeat”! De azért türelmesen kivártuk és igyekeztünk minél több koncertet megnézni a főműsoridő előtt is. A Tér-Kapcsolta színpadnál a Nuke, a Kemping színpadnál pedig a Replika unplugged koncertjére ittunk. Továbbá a Nagyszínpados Road és Vertigo fellépését is igyekeztünk nyomon követni, bár leginkább arra törekedtünk, hogy elvegyüljünk a tömegben és a lehetőleg minél több életképe csináljunk a fesztiválozókról. A koncertek szünetében bele-bele néztünk a Jäger-báros karaokeba, vagy éppen kédőíveket töltögettünk ki.

Eljött a Volbeat ideje, a legutóbbi Guitar Gangsters & Cadillac Blood című lemezen található számok között előkerültek a régi slágerek, mint például a Garden’s Tale, és előkerült a Jack Daniels is amit az énekes a számok közötti szünetekbe rendesen meghúzott. Az „Elvis metálnak”, avagy „Rockabilly metálnak” is titulált stílusnak úgy látszik itt Magyarországon is rengeteg a rajongója. Én személy szerint rövidnek találtam a koncertet, és szerettem volna koncert után elcsípni a tagokat is néhány mondatra, de ez a rendkívül jó biztonsági körülményeknek köszönhetően meghiúsult. A Volbeat utáni nem éppen levezető zenekar, a Darkest Hour, nem az én zenei világom, de a szervezők nagyon jól beletrafáltak a nagyközönség ízlésébe. A koncert végét már inkább a színpad közelében kihelyezett
vendéglátóipari egységek környékén vártuk meg, de összességében elmondható, hogy megint egy nagyon jó napot zártunk.

Az utolsó napra már eléggé elfáradtunk, de felvérteztük magunkat néhány Jägerrel és elindultuk az Unsent Letters, a Fiktív és a Wait for a Mistake koncertjeire, megvártuk a Tehetségkutató eredményhirdetését, majd a Nagyszínpadnál a Wilhelm Scream következett. A következő néhány órában egy nagy versenyfutás volt azért, hogy minden számomra érdekes koncertbe belenézhessek. A rohanás közben belefutottunk a 2:4 stábjába is. Black Out unplugged, számomra óriási csalódás, Bridge to Solace hihetetlen volt, Subscribe, pedig megjegyzem a fesztivál egyik legjobb koncertjét nyomta. A Subscribe után a nagyszínpad utolsó fellépője a Skindred nevű zenekar volt, akik Angliából érkeztek Magyarországra, hogy szórakoztathassák az Azfeszt közönségét. A harmadik lemezük megjelenése előtt álló zenekar kiválóan szórakoztatta a közönséget, hihetetlen hangulatot teremtve nyomták el a slágeresebb szerzeményeiket, mint az Electric Aveneu, vagy a Ratrace. A Neck Sprain zenekar koncertje a Tér-Kapcsolat Színpadnál pedig tökéletes zárásnak bizonyult, már ami a koncerteket illeti.

Mindent összevetve és összegezve: A felújítási munkálatok ellenére rendkívül jól megszervezett fesztivál volt ez. A fellépő zenekarok tekintetében elismerés a szervezőknek. Rengeteg külföldi előadó, köztük nagy nevek, a hazai előadókról nem is beszélve. Kiváló koncertek, finom lángos, rengeteg Jäger és még több sör, hajnalig tartó bulik a Kemping színpadnál.
A kemping árnyékos és hihetetlenül jól felügyelt. Hozzáteszem az a fesztivál minden egyes helyszínére jellemző volt. A terep kiváló, és a nagy szárazságra való tekintettel többször fel is lett locsolva, nehogy belefulladjunk a porba. Negatívumként említeném talán az egy, azaz egy darab medencét, ami minden délután teljesen tele volt, de ez természetesen betudható a felújítási munkálatoknak.
Reméljük, jövőre élvezhetjük a felújított helyszín minden előnyét, legalább ilyen jó zenei felhozatal mellett!

Ibcsi