Igazi különlegességre készülhettünk hétfő este a hajó gyomrában, és külön örömet szolgáltatott, hogy a szépséges hangú holland énekesnő formációja előtt, két hazai zenekar szolgáltatta a bemelegítést. A magyarországi posztrock színtér kiemelkedő képviselői, a Képzelt Város, valamint a második nagylemezére készülő Turbo.

Valamivel este nyolc után léptek színpadra a Képzelt Város zenekar tagjai. A szűk félórás műsoruk, teli gyönyörű, csellóval tűzdelt dallamokkal és erőteljes gitártémákkal igazi különlegesség volt. Az első nagylemezről felidézett White Noise, vagy a Papírhajó remélem, hogy az ott megjelenteknek már nagyon is ismerősen csengett. Valami érdekes nyugalom lengte be a hajó gyomrát a műsoruk alatt, és sajnos a fél órás játékidő végeztével az ember hirtelen felocsúdott, hogy ilyen hamar vége szakadt. Olyan szívesen hallgattam volna még, de ezen az estén be kellett érnünk ennyivel.

A Turbo műsorát megelőző rövid átszerelés alatt körbejárva észleltem, hogy egyre többen érkeznek, hétfő este ide, vagy oda. Az egyre több szakmai elismerést begyűjtő Turbo zenekar immár második nagylemezének megjelentetésére készülve, nem is fukarkodott megmutatni néhány új szerzeményt, a már jól ismert első lemezes dalok mellett. Ismét visszautazhattunk az időbe, a hatvanas, hetvenes évek zenei világába. A mozgalmas színpadi jelenlét, a zseniális dallamok és az egész zenekar különc profizmusa, a félhomályba burkolt színpad hatása óriási volt. A Tears of Chronos után szólt a Shine On, a Heawiweigt Promises, és néhány új nóta is, köztük a myspace oldalukon már elcsíphető Magnet című.

Az este főattrakciója azonban még hátra volt, és én idegesen próbáltam utat törni az első sorok valamelyikébe, de a nagyra nőtt koncertlátogatók védelmi falába ütközve ez nem sikerült úgy, ahogyan elterveztem, így aztán beletörődve ebbe, megpróbáltam csak kedvenc holland énekesnőnkre koncentrálni. Az Agua de Annique formációját a doboknál énekesnőnk férjéből, basszusgitáron az Anathema zenekarból jól ismert Jamie Cavanagh-ból és Thomas Marthens gitárosból áll. A formáció tagjai kiváló hátteret bitosítanak Anneke van Giersbergennek, aki hol gitáron, akusztikus gitáron, hol pedig billentyűn játszik, és ereszti ki csodálatos hangját. Így volt ez azon az estén is. Egymást követték a vidám és érzelmes dalocskák az In your Room és az Air című lemezekről, aztán kaptunk néhány Gathering nótát is (például: Locked Away, My Electricity). Az egész koncert alatt játékosan, nevetve, vidáman állt a színpadon Anneke, kacérkodott a közönséggel, táncolt és persze mindeközben csodálatosan énekelt. A dalok sorrendjére nem emlékszem már tisztán, de talán nem is ez a lényeg, hanem az a pozitív töltet, amit a dalok által kaptunk. Meg kell jegyezni, azért akad olyan is köztük, ami már-már túlzás, úgy értem, valahogy nem illik a képbe, de a dalok többsége nagyon tetszetős és élőben mégnagyobb élményt nyújtanak. Egy érzelmes, vidám, kacér, játékos koncertet kaptunk aznap estére, plussz a visszataps után még két számot: Trail of Grief, Witnesses. Köszönjük Anneke!

Ismét köszönet az A38 állóhajónak, hogy egy újabb, csodálatos koncertélménnyel lehettem gazdagabb.
A koncerten készült képek megtekinthetőek a galériában!

Repcsi