Csupán azért, hogy mindenki tisztában legyen vele a Futurspektív2 a Flamand Képviselet és Budapest meghatározó művészeti központjai által második ízben életre hívott flamand kortárs művészeti fesztivál, mely október 10. és 19 között került megrendezésre. A rendezvénysorozat alcíme: Physical+Digital (magyarul: Valódi+Virtuális), mely a 21. századi kultúrában már alapvetőnek számító elektronikus vagy akár on-line irányzatok, eszközök és a hagyományos, kézzel fogható, „fizikai” művészet inspiratív együttélésére és ennek a fesztiválon belül gyakori megjelenésére utal. Ennek keretében kerülhetett hát sor a belga Triggerfinger nevű zenekar fellépésére is, és két magyar zenekar foglalta keretbe a megjelenésüket.

A csütörtök esti program tehát a Futurspektiv fesztivál keretein belül a boszorkánymestereknek is nevezett Grand Mexican Warlock fellépésével indult, és a pszihedélia jegyében telt nagyjából negyven perces műsoruk kimagaslóan sikeredett. Amikor beestem a koncertterembe, már éppen elkezdődött a koncert és meglepve tapasztaltam, hogy a küzdőtéren felállított két mozgó kamera vonalánál előrébb senki nem merészkedett, leszámítva jómagamat és még néhány fotós kollégát. Az, hogy mi lehetett a megszeppenés oka, nem tudom, de ha én álltam volna fent a színpadon bizonyára nem esett volna jól a háttérből való szemlélődés a közönség részéről, ámde az is lehet, hogy a még éppen megérkezett szemlélődők túl korainak tartották az első sorban való elhelyezkedést és inkább a pult vonalából figyelték a Szabó Laci és Undos vezette formációt. A Grand Mexican Warlok műsorában helyett kapott a myspace oldalról már jól ismert The Soaker című szerzeményük, és a koncertet az éppen előttevalónap publikált bemutatkozó videóklippes nótával, a We disappear cíművel zárták. A koncert hangulatát kellőképpen emelte a kiváló fénytechnika és a hajón megszokott kiváló hangosítás.

A belga Triggerfinger nevű formáció színpadralépésekor úgy tűnt a közönség elérkezettnek látta az időt arra, hogy a képzeletbeli vonalat átlépje és végre közvetlen a színpad elé merészkedjen. A szellős félház talán méltatlanul kevésnek tűnhetett, de aki ott volt az végre kellőképp beindult, a füstgéppel együtt. Az eleganciát előtérbe helyező tagok, mondjuk úgy, hogy már nem mai gyerekek, de a zenéjük az tényleg nagyon fogós, igazi tömény rockzene. Számcímeket felidézni sajnos nem tudok, de az aznap esti repertoárjuk lenyűgöző és egyben figyelemfelkeltő is volt.

Az estét záró Nemjuci zenekar élén álló Németh Juci egy jelenség a színpadon. A 2008-ban alakult formáció első lemezét 2009-ben vették fel. A csütörtök esti repertoár nagyjából 15 számot sorakoztatott fel, köztük a klippes Nem, vagy éppen a Never, a Tiger és a Seaside.

Kellemes csütörtök este volt ez, köszönet az A38-nak, hogy mi is ott lehettünk. A koncerten készült képeket megnézhetitek a galériában.

Repcsi